Jostein Gaarder, a Sofie világa szerzőjeként elhíresült norvég író, tőle nem szokatlan módon ebben az új regényében sem éri be kevesebbel, mint hogy olyasfajta kérdéseket vessen föl, amelyek az emberi lét sorsszerűségére, az öntudatra ébredésre és egynémely, a világegyetemmel kapcsolatos problémára kérdeznek rá. A történet kerete nem mindennapi; a tizenöt éves Georg kezébe kerül tizenegy évvel korábban meghalt apja neki szánt levél-naplója. Az apa ily módon próbál fiának olyan kérdésekben támpontot adni, amelyekre életében nem lehetett módja. Kettejük élet-idejét „a Világmindenség szemének” nevezett Hubble-teleszkóp köti össze, melyet még az apa életében állítottak pályára, és a napló megtalálásakor Georg épp dolgozatot készít az űrtávcsőről – már lényegesen több adat birtokában. Ám nem kamaszoknak szóló könyv lenne ez, ha nem esne szó benne szerelemről, a találkozások véletlen- avagy éppen sorsszerűségéről, az önbizalomhiányról és egy egyszer látott lány megszállott kereséséről. A fölvetett kérdések jó ütemben, lépésenként adagolva, megdolgoztatják a kíváncsi Georgot; aki azonban egynémely válaszkísérletnél túl jó tanulónak bizonyul (az űrteleszkóp kapcsán például rögtön akkurátus fejtegetésbe kezd az első norvég vasútvonal költségeiről, a világűrutazás viszonylatában). Szerencsére azért hagy az olvasónak is megválaszolni valót, és ez a gondolatébresztés az a tulajdonság, melynek Gaarder regényei mindenkor nagy sikerüket köszönhetik. F. Á.
(Animus, 1890 Ft )