Arnica Esterl adaptációja kifogástalanul közvetíti az ismert népmesét, melynek hőse egy egyszerű szabólegény. A történet néhány tekintetben azonban eltér a tipikus tündérmeséktől.Már a kezdés sem szokványos, elmarad a bevezető formula, és egy zsánerképpel indít az írónő: a kis szabólegény asztalkájánál dolgozik, közben édes almát eszeget. Az almára szemtelen legyek telepednek, de a legényke lecsapja őket, mégpedig hetet egyetlen ütéssel.
Ezzel elkezdődik a bonyodalom, a szabólegény útnak indul. Vándorlása közben a király udvarába téved, ahol bizony félreértik az övébe hímzett hetes számot, azt gondolják, egy rettenthetetlen vitézzel van dolguk. A szabólegény természetesen erre nem cáfol rá.
Mint a klasszikus mesékben, itt is próbatételek elé állítják a hőst. Különös, természetfeletti lényekkel kell megküzdenie: két félelmetes óriással, egy unikornissal, és egy pusztító vadkannal.
Amiben eltér Esterl története a hagyományostól, hogy a szabólegényt nem segítik varázslatok, varázstárgyak, pártfogók, kizárólag önbizalmának, furfangjának, leleményének, jókedvének és szerencséjének köszönheti, hogy elnyeri a királylány kezét, meg vele a koronát.
A mese végkifejlete pozitív, bár sem a királylány, sem apja nem örül a lentről jött új királynak, mert időközben kiderül, hogy a rendkívüli képességű vitéz egyszerű szabólegény.
Így aztán bizonyára nem véletlen, hogy az írónő a történet végéről is lehagyta a megszokott fordulatot: boldogan éltek míg…
Előfordult már, hogy egy könyvet az illusztrációkért vásároltam meg, s ha maga a mű is élményt nyújtott, az már hab volt a tortán. Ez a kiadvány ilyen, kuriózum, ritka csemege, amit a gazdag, kivételesen szép képanyagnak köszönhet.
Olga Dugina és Andrej Dugin rajzain mintha a gótika és reneszánsz, a szecesszió és Salvador Dali szűrrealizmusa elegyedne sajátos ötvözetben.
A finom részletességgel kidolgozott, festői hatású képek, tulajdonképpen bizarr látomások, melyek megmozgatják a képzeletet. Mindenesetre én nem tudtam betelni velük.
Kisiskoláskortól, felső korhatár nélkül mindenkinek ajánlom az Opus kiadó könyvét. (Rácz Gabriella)
