Gratulálunk a Jókai Klub mesepályázat győzteseinek!
Molnár Krisztina Rita mesekezdését kellett a gyerekeknek folytatni.
Pimm Olívia az alsó tagozatosok győztese, az ő meséjét közöljük! A Csodaceruza munkatársa a zsűrizésben vett részt.
Molnár Krisztina Rita: Hol a legjobb élni?
A zsiráf pontosan tudta, hogy mindennek az üzenet az oka. Amit azon az utolsó, békés hajnalon talált. Amikor szokása szerint a folyóhoz ballagott. Minden áldott napot a folyónál kezdett. Első lábaival beleállt a hűvös, kristálytiszta vízbe, kémlelte egy darabig a túlpart fáit, aztán lehajolt a víztükörhöz, hogy szomját csillapítsa.
Azon a reggelen azonban, miközben a hűs vizet nyelte, különös tárgyra lett figyelmes. A folyómeder szélén halványzöld palack ringott egy vízbenyúló fagyökér göcsörtjein fennakadva.
A zsiráf meghökkent. Orrával óvatosan megbökdöste az üveget. Aztán a szájába vette. Meg sem állt Jeromóig.
Jeromó a fák közt élt és ember volt. A zsiráf barátja. Még borjúkorában mentette meg. Ő szabadította ki a törött lábú zsiráfborjat az orvvadászok csapdájából. A zsiráf most letette a palackot Jeromó kunyhója elé és orrával megkocogtatta az ablakot. A férfi álmos arccal lépett ki a kunyhóból. Amikor észrevette a zölden csillogó üveget a lába előtt, felkiáltott.
– Üzenet..! Lássuk csak…
Egy hosszú bottal kipiszkálta az üvegből a feltekert papírlapot. Miközben a levelet olvasta, hol összeráncolta a homlokát, hol töprengő tekintettel az égre bámult. Végül így szólt:
– Elutazunk. Van kedved velem tartani?
A zsiráf bólintott. Jeromó hosszú nyakú barátja érdeklődő arccal nézett rá. Aztán már nem bírta és megkérdezte:
– Mi áll az üzenetben?
Jeromó szomorúan rápillantott a zsiráfra és így felelt:
– Van egy barátom, aki Genobában lakik és a segítségemet kéri, mert beteg. A betegségét egyetlen növény gyógyíthatja meg: a Muhaba fa gyökere.
A két barát megbeszélte, hogy az erdő közepén találkoznak, ahol a Muhaba fa már akkor is állt, amikor a világban még csak varázslatos lények éltek. Amikor odaértek, furcsa zajra lettek figyelmesek. Hirtelen a bozótból előugrott egy huncut manó. Ezek a varázslatos, furfangos, kedves és olykor veszélyes teremtmények az erdő mélyén őrzik a fát. Ahogy a manó közelebb ugrált, a zsiráf meglátta, hogy hosszú haja van, kockás kertésznadrágja és fél pár zoknit visel a jobb lábán. Jeromó kérte, hogy adjon neki a csodálatos gyógygyökérből, mert messzi földön egy kedves barátja elkapott egy kórságot, amire nincs más orvosság, csak ennek a fának a gyökere. A manónak megesett a szíve a beteg baráton, ezért adott a csodaszerből. Cserébe nem kért mást, csupán egy üveggel a genobai harmatból, amely arról híres, hogy ha rácseppented egy növényre, azonnal megnő, mégpedig a csillagokon túlra. Ezzel a harmattal a manó képes lenne az ég tetején ülni és nézni a hatalmas csillagok fényét. A manó izgatottan felkiáltott:
– Ma egyet fizet kettőt kap akció van! Csakis azért, mert a barátaim vagytok.
Átnyújtott egy üveget, amiben egy színes folyadék volt, ami állandóan változtatta a formáját. Ezt azért adta a manó, hogy amikor veszélyt éreznek, segítségként használhassák. Ennek a különös csodaszernek az volt a titka, hogy elfogyasztásával láthatatlanná válnak. Ezután felszálltak a genobai vonatra, hogy eljuttassák a gyógyszert. A zsiráfnak külön ablakra volt szüksége, hogy kiférjen a feje. A vonatút hosszú volt és különös helyeken haladt át. Amikor a Fekete Indák földjére értek, a vonat hirtelen megállt. Mindenki megdöbbent és egy sötét, vészterhes hangulat uralkodott el az utasokon. Kígyók serege kúszott be a vonat ablakain. Vezetőjük egy misztikus furulyával irányította őket. Céljuk az volt, hogy elvegyék az értékeket az utasoktól, és gazdájuknak adják, aki eladja a lopott árut a fekete piacon.
Jeromónak eszébe jutott a főzet, gyorsan előkapta táskájából és megosztoztak rajta. Ezt azért tették, hogy a banditák ne lássák őket és a Muhaba fa gyökere biztonságban legyen. Pár percig nem történt semmi, aztán egyre jobban halványulni kezdtek. Amikor a banditáknak megteltek a zsákjaik, elhagyták a kifosztott vonatot. A vonat folytatta útját. A vonat lassan megérkezett Genobába. Jeromó barátja a vasútállomáson fogadta őket és elvezette őket a házáig. Útközben a két barát megcsodálta Genoba csodás szépségét. Sok szűk és keskeny utcán mentek végig, mire odaértek a házhoz.
Jeromó bement a konyhába, hogy megfőzze a csodálatos növényből a gyógyteát. Jeromó kihozta a főzetet és odaadta a barátjának, aki megitta. Furcsa bizsergés fogta el, aztán egyre erősödött az érzés és végül teljesen gyógyultan állt a szoba közepén. A következőt mondta:
– Barátaim! Nem maradnátok itt velem?
A zsiráf és Jeromó összenéztek. Majd egyszerre így feleltek:
– Nem, köszönjük. Mert odahaza, a Muhaba ősi erdejében a legjobb élni.
