Kérlek, mutasd be pár szóval az intézményt, ahol dolgozol!
Egy nagyon-nagyon sportos általános iskolában dolgozom: a Gyöngyösi Kálváriaparti Sport- és Általános Iskolában. Az intézmény 32 éves, én 27 éve vagyok a könyvtárostanára.
Hogyan működik, mekkora a könyvállománya az iskolakönyvtárnak? Hány gyerek kölcsönöz könyvet hetente?
A könyvtár lényegében egész nap nyitva tart. Az ajtót akkor sem zárom magamra, ha kiírás szerint zárva kellene lenni, és ha tehetem, ilyenkor sem küldöm el a betérőket. A két tanteremből összenyitott könyvtárhelyiség polcain 16 ezer könyv van, ennek fele tankönyv, továbbá a pedagógusok munkáját segítő módszertani könyvek, feladatgyűjtemények, tanítási segédletek. A másik fele a gyerekeknek szánt szépirodalom (ifjúsági regények, mesék, versek), ismeretközlő könyvek, kézikönyvek. Ezen kívül kisebb gyűjteményünk van filmekből, interaktív cd-kből, hangoskönyvekből, zenei cd-kből.
A könyvek kölcsönzése évek óta csökkenőben van. Ezt minden könyvtáros tapasztalja, általános tendencia. A manapság jellemző „pörgésben” kevesebb idő és odafigyelés jut az olvasásra. Az információk és szórakoztató élmények „beszerzésében” is más médiumok kerültek előtérbe. De most is vannak fanatikus olvasók a gyerekek között, akik szinte naponta kölcsönöznek, de legalábbis bejönnek a könyvtárba.
Hogyan lett belőled könyvtáros?
Először történelemtanár voltam, de hamar rájöttem, hogy nem ez az igazi. Akkor elmentem a másik végzettségemmel népművelőnek. A munkakörömhöz hozzá tartozott egy kis könyvtár vezetése, így megtanultam a könyvtáros szakma alapjait, majd később informatikus könyvtáros diplomát is szereztem.
Mik voltak a legkedvesebb olvasmányélményeid gyerekként?
Faltam a Pöttyös könyvek és Csíkos könyvek sorozat regényeit, talán azért, mert ezeket kaptam jutalomkönyvként a tanévzárón, aztán a könyvtárban is könnyen rájuk bukkantam. Mesét keveset olvastam, hamar rátértem a fajsúlyosabb, nem gyereknek való Jókai, Mikszáth regényekre, mert ezeket találtam meg otthon. Vonzottak a kifejezetten hosszú regények, mert imponáló teljesítménynek tartottam az elolvasásukat. Nyáron sokszor naphosszat olvastam.
Hogyan telik egy átlagos napod a könyvtárban? Milyen feladataid vannak?
Minden nap más. Ha sokan keresnek, osztályok, csoportok jönnek órára, szakkörre, akkor örülök, élvezem a nyüzsgést. Vannak csendes időszakok, amikor belebújok az adminisztrációs munkákba és a számítógépbe – ezt egyre kevésbé szeretem, ilyenkor úgy érzem „elboszorkányosodtam”, persze ezt igyekszem titkolni.
Évek óta nagy sikerrel működteted a Költögető klubot. Mesélnél erről a kezdeményezésről?
Egy pályázat kapcsán, hirtelen támadt ötletből indítottam a Költögető blogot és klubot az iskolámban. Gondoltam, ez újszerű lehetőség a neten és az iskolában a kortárs gyerekversek közvetítésére, amiket nagyon szeretek. És egyben új megjelenési helye a gyerekek versfaragó próbálkozásainak, amiket ugyancsak mindig nagy élvezettel figyeltem. Ez majdnem 5 évvel ezelőtt történt, s az első évben Lackfi János adott szakmai segítséget, versíró feladatokat hozzá. Azóta sokat változott maga a blog, a netes közeg, az olvasók, a résztvevő gyerekek. Néha azt gondolom, hogy most már csak az én mindennapi örömforrásom ez az egész, tehát abszolút önző érdekből folytatom. De azért mégis remélem, hogy ennél kicsit több. Az írók mindig nagyon kedvesen, barátilag viszonyulnak hozzám, minden levelemre, kérésemre válaszolnak. Sok pedagógus is felfedezte a blogot, és úgy tűnik hasznosítani tudja a munkájában. A gyerekek érdeklődése csapongó, de van néhány, aki a kezdetektől figyelemmel kíséri a Költögetőt, és küld verseket.
Az iskolámban eleinte volt egy viszonylag állandó Költögető gyerekközösség, néhány tanító is besegített. Ma már inkább aktuális évfordulók, rendezvények, verses események kiegészítéseként, és alkalmilag született gyerekalkotások közlésére használom ezt a felületet. Ha például íróvendég érkezik hozzánk, akkor a megelőző időszakban ő az „Aktuális kedvenc”, közlöm az írásait, írok róla. A „Gyerekírta líra” jórésze iskolai pályázatokra készül, vetélkedők egyik feladataként születik. Persze most is előfordul, hogy valaki „csak úgy” ír egy verset, és elküldi vagy behozza. És vannak távoli iskolák, ahol egy-egy pedagógus időnként csokorba gyűjti és elküldi az ottani gyerekek verseit, amit talán éppen valamelyik (régi vagy újabb) költögetős feladványra írtak. Ilyenkor mindig nagyon boldog vagyok, és megerősítést kapok, hogy van valamiféle értéke annak, ami felhalmozódott a blogon az 5 év alatt.
Milyen egyéb foglalkozásokkal hozzátok a pedagógus kollégák segítségével közelebb az olvasás élményét a könyvtárban? Milyen egyéb rendezvényekbe kapcsolódik be az iskola, ahol a gyerekek irodalommal találkozhatnak?
Az alsó tagozatosoknál 2 könyvtárklub is működik heti rendszerességgel, az egyik a másodikosoknak, a másik a 3-4. évfolyamnak. Egy tanító kollégám vezeti, de én is részt veszek benne, időnként én tartom a foglalkozásokat, pl. a Csodaceruza folyóirattal kapcsolatos programokat és Bagossy László: A Sötétben Látó Tündér meséjéhez kapcsolódó foglalkozássorozatot én vezettem. Szintén heti rendszerességgel tartunk Szitakötő klubot a 3. évfolyamnak, és külön az 5. évfolyamnak. Itt a Szitakötő folyóirattal foglalkozunk, párban egy fiatal tanítóval és egy magyartanár kollégámmal.
Évente ismétlődő könyvtári programjaink: szeptember 30-án, a Népmese napján „felsősök mesélnek a kicsiknek”, októberben van az alsósok vers- és prózamondó versenye. Ebben a tanévben először „könyvtári éjszaka” is volt, amit szeretnék rendszeressé tenni. Januárban, a Magyar kultúra napján vers- és prózamondó verseny és Egri csillagok vetélkedő a felsősöknek. Idén februárban már 2. alkalommal csatlakoztunk a „nemzetközi könyvajándékozó nap” eseményeihez. Március vagy április hónapban szoktuk megrendezni a Szitakötő folyóirat napját, amikor a lap egyik munkatársa jön el hozzánk bemutató órát és pedagógusképzést tartani. Ekkor nyitjuk meg a Szitakötő klub tanévben összegyűlt munkáiból az iskolai kiállítást is. Az egyik legkedvesebb ünnepem a Költészet napja. Minden évben más a témája. Ha évfordulója van egy ismert magyar költőnek, akkor róla szól. Az idén a „Kamaszságok” volt a téma, tavaly a szerelem, azelőtt a madarak. A nap reggel versműsorral kezdődik, amit felsősök adnak elő. Aztán egész délelőtt játékos költészeti feladatokkal birkózhatnak a jelentkezők. Az idén illusztrációs foglalkozás is volt Radnóti Blanka grafikus vezetésével.
Tanévenként egyszer szerencsére mindig sikerült vendégül látnunk írókat. Így alaposabban megismerhetjük az írásaikat, és nagy élmény személyesen találkozni velük. Kétszer is járt nálunk Lackfi János, egyik alkalommal Both Gabival érkeztek egyenesen a „Meseutcából”, Nyulász Péter az Egyszervolt.hu-tól, azután Fecske Csaba, Mészöly Ági az Író Cimboráktól, majd Gáti István.
Ezeknek az eseményeknek a beszámolóit, írásait, fotóit, filmjeit meg lehet találni a két blogomon, a http://koltogeto.blog.hu és a http://kalvariakt.blog.hu címeken.
Honnan tájékozódsz a gyermekirodalom híreiről, eseményeiről?
Nagyobbrészt az internetről, weboldalakról, blogokról: Gyermekirodalom.hu, Író Cimborák, Csodaceruza.hu, Pagony.hu, Meseutca.hu, Könyvmutatványosok, Bárkaonline, szerzői blogok, Facebook, Litera.hu stb. Az újonnan megjelenő könyvekhez nehezen jutok hozzá, de ha csak tehetem, bemegyek a könyvesboltokba, hogy megnézzem magamnak őket. Vásárolni már ritkábban tudok.
Mire vagy a legbüszkébb a közelmúltból?
A költészet napi programra.
Be lehet-e vonni, és ha igen, hogyan, a szülőket, a családokat az olvasás népszerűsítésébe? Mik a tapasztalataid?
Kezdetben, amikor a gyerek kicsi, a szülők ösztönzik őt az olvasásra, könyveket vásárolnak neki, elkísérik a könyvtárba, s ha még mesélnek, felolvasnak is, az már nagyon jó kezdet. Aztán ha úgy gondolják, hogy már tud a gyerek olvasni, tovább nem figyelnek oda, és személyes példát is kevesen mutatnak. Én a blogjaimon, fotó- és videómegosztó oldalakon és a Facebookon igyekszem a figyelmüket felhívni a jó olvasnivalókra, a könyvtár eseményeire (nemcsak az enyémre), az olvasással kapcsolatos pályázatokra, könyvgyűjtő-ajándékozó akciókra. Ha lehet, hívom őket a könyvtárba, a gyerekrendezvényekre is. A visszajelzésekből látszik, hogy figyelik a szülők ezeket a híradásokat, néhányan el is jönnek a rendezvényekre. Biztosan lehetne többet is tenni. Egy időben nagyszülőket hívtam meg mesét olvasni. Volt néhány szép alkalom. Az utóbbi években ez elmaradt, de lehet, hogy újra kellene kezdeni.
Mi az, ami a leginkább hiányzik, hogy még hatékonyabb legyen a könyvtári munka?
– Idő, lehetőség az önfeledt olvasásra… (nemcsak nekem, hanem mindenki másnak: gyereknek, tanárnak, szülőnek).
– Sokan azt gondolják, hogy az olvasás olyan luxus, amit el lehet hagyni, ki lehet váltani a nettel. Az ellenkezőjéről kell hiteles példával, jó kínálattal, érdekes rendezvényekkel meggyőzni a gyerekeket – és lehetőleg a szülőket is.
– Persze egy kicsivel több pénz is jó hatással lenne a könyvtárra…
Milyen könyveket ajánlanál mások figyelmébe is, mind a gyermek- mind a felnőtteknek szóló irodalomból?
Erre csak könyvtárosválaszt tudok adni. Az olyan könyveket, amikben megtalálja az olvasó a világmindenséget, és önmagát. De ez attól függ, hogy kinek kell ajánlani. És nem is tudom mindig jól eltalálni, kinek mit kellene éppen olvasnia.
Nekem nagyon sok kedvencem van: kortárs és klasszikus, mese és vers, gyerek- és felnőttirodalom, vicces és komoly, szépen illusztrált vagy csak szöveg. Most melyiket soroljam?
Hevesi Máriával Wittmann Ildikó beszélgetett