Mostanában sokan mondják nekem, akkor minden rendben van a Csodaceruza körül? A Facebookon annyi mindenről szó esik: programok, hírek, események, zajlik az élet a Csodaceruza házatáján… Igen, igyekszünk… szoktam ilyenkor mondani. De közben arra gondolok, hogy milyen óriási erőfeszítés kell ahhoz, hogy meggyőzzük a szülőket, pedagógusokat, a támogatókat arról, hogy valójában mi is a célunk, miért akarunk életben maradni, és legfőképpen, hogy mi is csak pénzből tudunk újságot készíteni. Pénzt pedig most csak az előfizetőktől remélhetünk… Senki nem hiszi el talán, hogy milyen nehéz a lapunknak bekerülni az iskolákba. Mindenki egyetért velünk abban, hogy a Csodaceruza igényes, tartalmas, a legjobb minőséget kínálja a gyerekeknek: fejleszti az ízlésüket, a kreativitásukat… és még sorolhatnám a sok pozitív jelzőt…
Többféle akadállyal is küzdünk, hogy nehogy az iskolákba, a gyerekek kezébe kerülhessünk: az egyik fő akadály a fenntartó. Már évek óta nincs pénz folyóiratokra. Az iskolák nem rendelhetnek újságot, mert erre nincs keret. A helyzettel nem tudunk mit kezdeni, mert tudjuk, hogy kréta sincs. Az intézmények nem fizetnek ki 5900 Ft-ot egy évre, mert erre nincs. Néhány kivételtől eltekintve – és itt köszönetet kell mondanunk azoknak a pedagógusoknak, akik a szívükön viselik ezt az ügyet – az iskolákba, az iskolai könyvtárakba nem jut el a Csodaceruza.
A másik akadály egy olyan lap, amelyiknek a képi világa, tartalma, üzenete a legtávolabb áll a Csodaceruza világától. Nem mondom ki a nevét, de minden szülő, minden pedagógus ismeri, és minden gyerek beviszi a pénzt rá az iskolába, mert KÖTELEZŐ. A gyermekkönyvkiadás örvendetes módon nagyon sokat fejlődött az utóbbi 10 évben, de ez a lap, amiről beszélek, igénytelenségével uralkodik az óvodai és iskolai piacon. Persze jár hozzá műanyag ajándék, vacak melléklet, amit a pedagógusok is rossz szemmel néznek, de persze azt mondják, hogy szeretik a gyerekek.
Megint ott tartunk, hogy a gyerek dönti el, mi az, amit a szülő megvásárol neki… Már előre félek, hogy ősszel nekem is fog szólni a tanító néni, hogy vigyünk be x forintot erre az igénytelen lapra. Már most gondolkodom, hogyan fogom megtagadni ezt a kérést, hogy lehet ebből a helyzetből jól kijönni.
Pünkösdkor Erdélyben jártam. Erdélyben megjelenik a Napsugár és a Szivárvány. Úgy tudom, hogy több óvoda és iskola már ezeket a lapokat sem rendeli, helyette az agresszív módon terjeszkedő, fent említett lapot vásárolják a pedagógusok. Abszurdnak tartom a nemtörődömségnek ezt a fokát, és tudom, hogy ezzel nem vagyunk egyedül!
Kedves Szülők!
Segítsetek a Csodaceruzának, hogy eljusson az iskolákba, óvodákba!
A minőség számotokra is fontos! Nem mindegy, mit olvas a gyerek!
Találjuk ki közösen, hogyan juthat el a Csodaceruza az iskolákba. Én is tanítóképzőt végeztem, felfoghatatlan számomra, hogy miért ennyire meggondolatlanok sok helyen a pedagógusok! Bízom benne, hogyha eljutunk hozzájuk és megismerik, szeretni fogják és használják az iskolákban. Mivel nincs pénzünk reklámra, ezt a reklámot kérjük tőletek, a ti érdeketekben is.
A Csodaceruzának 2000 előfizetőre lenne szüksége, hogy életben maradjon!
A Csodaceruza jelenleg támogatás nélkül működik! Fizessetek elő, és vigyétek be az iskolába az újságot!
Mi hiszünk abban, hogy van Magyarországon 2000 olyan család, amelyik ezt megteheti! Tartozz te is a Csodaceruza előfizetők klubjába!
Az alábbi e-mailen várjuk leveleiteket a közös gondolkodás és cselekvés érdekében: csodaszerk@gmail.com
Előfizetni webáruházunkban vagy honlapunkon (www.csodaceruza.hu) a jobb oldalon található szelvény kitöltésével lehet.