A király hegedűje
Hol volt, hol nem volt, élt a világon egy király. Ez a király nagyon szerette a zenét. Csak azt nem tudta eldönteni, milyen hangszeren játsszon. Így hát odahívatta maga elé az udvari bolondot, és így szólt:
– Mondj nékem egy hangszert, amin én is tudnék játszani!
– Felséges királyom, játsszon hegedűn!
– De hát nincs itt a palotában hegedű! –szólt a király.
– Akkor menjen el, s keressen magának egyet!
– Mit mondasz? Miért én? Miért nem keresel te?
– Felséges királyom, én már annyit ugrándoztam, hogyha elmennék hegedűt keresni, már biztosan szétesnék.
– Na, jól van, nem bánom! – felelte a király, majd felállt.
Hatlovas hintót hívatott, egy kerek erdő szélére érkezett. A király gyönyörű zenét hallott az erdőből.
– Álljunk meg! Meg akarom nézni, ki muzsikál ilyen szépen! – mondta a király.
A hintó megállott, a király meg kiszállt belőle. S amint kiszállt, elkezdett sebesen rohanni a zene után.
Hirtelen egy macskát látott, aki egy ág tetején hegedült. A király megszólította:
– Mennyiért adnád nekem ezt a hegedűt?
A macska így szólt:
– Nem adom bíz én semmiért, csak egy bögre tejért!
A király megvakarta a fejét:
– Hej, a teringettét! Honnan szerezzek én hirtelen tejet? Hiszen erdőben vagyunk!
De a hegedűt annyira szerette volna, hogy csak azért is elment a szomszédos faluba tejért. Ment-ment a hintóján, amíg észre nem vett egy házat, ahol az udvaron szép kövér tehenek kószáltak. Na, gondolta a király, ő bizony bemegy oda, s megfeji a tehenet, ha tetszik a gazdasszonynak, ha nem!
Be is ment a kertbe, s bekopogott a ház ajtaján. Az ajtó kinyílt, s a gazdasszony felkiáltott:
– Felséges királyom, hát maga az? Mivel szolgálhatok felségednek?
A király így szólt:
– Megkérnélek asszony, adj nékem egy jókora bögre tejet!
Az asszony azon nyomban fordult, s hozta is a tejjel teli bögrét. A király jó szívvel köszönte meg, s sietve hajtatott vissza az erdőbe.
– Tessék, tessék! – szólt a macskának, s nyújtotta neki a bögrét – csak hadd vigyem már magammal azt a szépen szóló hegedűt!
A macska nem habozott, gyorsan odaadta hangszerét, s már töltötte is magába a friss tejet.
A király gyorsan hazavágtatott, és elkezdett játszani a hegedűjén.
Játszott, játszott, egészen estig. Sőt! Mindennap elővette, s muzsikált, hol magának, hol a vendégeinek. És tudjátok ki volt a vendégek között? A tejet adó gazdasszony, s kedves zenész macskája! És persze, a tejért cserébe, a király megengedte a gazdasszonynak, hogy ő is játszhasson a szépen szóló hegedűn.
Radó Lilla, 7 éves