A General Press kiadó által Magyarországon is megjelenő Kisnyuszi-sorozat a legbeváltabb recepttel főz: egy kisnyuszi egy-egy  kalandját követhetjük végig, képek és szöveg segítségével. A képi világ egyszerre idézi a Shepherd-féle Micimackó-illusztációkat, az állatsereglet, Kisnyuszi és családja pedig Beatrix Potter Nyúl Péter-történeteit is felsejti.

Kisnyuszink egyszerre nyuszi- és egyszerre embergyerek is – érdekes különbség, hogy nyuszifüleivel együtt egy világoskék kapucnis kezeslábasba bújtatja Horse, míg a nyuszicsalád többi tagja nem vetődik alá ilyen antropomorfizációnak. Egy lehetséges magyarázata ennek, hogy így egyből kitűnik a mi Kisnyuszink a népes nyúlcsalád apraja-nagyja, testvérei közül, akinek ezáltal éntudata és saját személyisége van.

Ebből adódik a történetek befogadási módja is – azok a kisgyerekek fogják a legjobban élvezni és érteni ezeket a történeteket, akiknek már szintén kialakult valamilyen formában az éntudatuk, vágynak arra, hogy az őket körülölelő világot saját maguk fedezzék fel, akik fáradhatatlanul feszegetik a felnőttek által megszabott és sokszor szűkösnek érzett határokat, akik leginkább a saját bőrükön szeretik megtapasztalni döntéseik és tetteik következményeit. Nekik szólnak és róluk szólnak ezek a könyvek.

A Kisnyuszi világgá megy című részben  a legegyszerűbb konfliktushelyzet tárul fel: „Kisnyuszi rosszalkodott, ezért nyuszimama és nyuszipapa megszidta.”

Kisnyuszi pedig, mivel neki „senki sem parancsolhat”, világgá megy… Persze az igazi bonyadalmak ekkor kezdődnek, és gondolom, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy sok hányattatás és új barátok megismerése után Kisnyuszi mégiscsak rájön, hogy otthon, a mamájával és a családjával a legjobb neki. Persze ehhez sokat kell tanulnia azokból a kalandokból, amiken egyedül esik át, hogy végül, amikor a honvágy és az ijedelem kezd úrrá lenni rajta, megtalálja a mamája – akinek természetesen nagyon hiányzik… Egyszerűen, bájjal-humorral elmesélt történet, szeretnivaló, rakoncátlan Kisnyuszival – közös olvasásra, nézegetésre, beszélgetésre.

(General Press Kiadó, 2011.)

Wittmann Ildikó