A Királylány klasszikus képeskönyv, azzal a különbséggel, hogy a mindössze nyolcezer karakterbe, oldalanként több gondolat szorult. Különleges műnek született abból a szempontból is, hogy rendhagyóan, bár tervezetten az illusztrációk ihlették meg a szerzőt, és egészen másfelé vitték a kiadványt, mint azt az illusztrátor elképzelte. Az alkotói párbeszéd másfél évig tartott, sokan az illusztrátor blogján követték is a születés fázisait.
Boldizsár Ildikó nehéz feladatot vállalt a hétköznapi, de mégis királylányi ismérvek, kincsek („ám kézbe venni egyiket sem lehet”) irodalmi nyelvbe ültetésével. A szentenciákat kilenc áldást osztó égi királylány szájába adta (Légy szép!, Légy tiszta szívű!, Légy egészséges!, Légy állhatatos!, Légy jó!, Légy vidám!, Légy türelmes!, Légy igazmondó!, Légy kecses!), úgy, hogy a jó tanács ne üres, giccses üzenet legyen; hogy ezekről a nagyon egyszerű, ám annál nehezebben teljesíthető feladatokról szépen és mesébe illően szóljon. (Lehotka Gábor) – Naphegy Kiadó, 2009.
Bővebben a Csodaceruza 43. számában
