Kérjük, mutatkozzon be röviden, mikor indult illusztrátori/művészi pályafutása, milyen szakmai sikerekre büszke?

1974 július 9-én születtem Kaposvárott. Egész gyermekkoromat Baján töltöttem. Rajzolni a Rudnay-körben kezdtem B. Mikli Ferenc festőművész irányításával. Tizenévesként aztán egy helyi újság cikkeit illusztráltam, mint karikaturista. Sajnos ez az újság megszűnt. Jó pár év kihagyással, egy-két jelentkezés után 2004-ben felvettek a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Itt végeztem, mint festő-restaurátor és művészeti tanár. Ezzel párhuzamosan felvételt nyertem a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályába, melynek most a titkára vagyok. 2009-ben illusztráltam egy mesekönyvet (amit sajnos, szponzorok híján, azóta sem sikerült az írónak kiadnia. Bárdi Nóra: Varázslatos utazás, A láthatatlan kapu), illetve 2010-ben egy kedves újságíró kollégám tankönyvét illusztráltam. (Tóth Szabolcs Töhötöm: Első leütés Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek.) A  legbüszkébb a Kulturális és Oktatásügyi Minisztérium különdíjára vagyok, amit a XII. Karikatúra Művészeti Fesztiválon (2008-ban) kaptam egy rajzomért. Illetve ennek folyományaként azt a kiállítást is fontosnak tartom, amit a – „Kultúrák közötti párbeszéd európai éve – 2008” összegző konferenciáján-, a Pompidou Központban, Párizsban rendeztek, kiállítva az én rajzomat is az első három helyezettel együtt. Nagy dolognak tartom, hogy tavaly segíthettem, illetve részt vehettem, ha nem is olyan hosszú időre, a Gödöllői Királyi Kastély egyik szárnyának restaurálásában. „Kultember” elnevezésű rövid képregényem, strip-em, most már két éve jelenik meg az egyik országos napilap szombati különszámában. Nemsokára lesz a „születésnapja”

Mit jelentenek Önnek Lázár Ervin meséi, mi alapján választotta ki a mesét, amelyhez az illusztrációt készítette?

Számomra Lázár Ervin az egyik legnagyobb magyar mesélő, akinek mesevilága, különleges humora nagyon közel áll hozzám. Berzsián és Dideki c. meséjét is azért választottam, mert még nem olvastam el így egészben, mint most, az illusztrálás során. Ugyanakkor nagyon izgatott az is, hogy vajon most felnőtt fejjel, vajon hogyan fogok viszonyulni ehhez a meséhez. Azt kell, hogy mondjam, ugyanúgy élveztem, mint régen.

Mit tartott szem előtt illusztrálás közben, mi okozott nehézséget, illetve örömet munka közben?

Főként a karakterekre koncentrálva próbáltam magamnak elképzelni alakjukat azáltal, hogy minél többet olvastam és tudtam meg róluk a mese folyamán. Egy kis jegyzetet is készítettem, ki, milyen típus külsőleg, illetve belsőleg, milyen motivációkkal bírnak. Végül egy olyan rész mellett döntöttem, ami konkrétan nincs is benne a mesében, Lázár Ervin csak utal rá a fejezet végén egy mondat erejéig (‘Berzsián költő köszönti mesterét” c. fejezet). Így egy kicsit szabadabb lehettem, amikor elkészítettem a vázlatokat és a kész munkát. Az egyik fő nehézség annak kiválasztása volt, hogy vajon melyik fejezet, melyik részét vessem papírra. Illetve az is nehéznek bizonyult, hogy a különböző szereplők színes, egyéni karaktereit egyetlenegy jelenetben összegezzem. Ahogy már említettem, nagy öröm volt újra elmerülni Lázár Ervin egyik szép meséjében és képileg is életre kelteni annak hőseit.

Min dolgozik jelenleg, mik a jövőbeni tervei?

Jelenleg feleségemmel élek Szentendrén, aki marcipánokkal foglalatoskodik. Ugyanakkor művészeti csoportom jövőjét kívánom megalapozni (Amrita Stúdió) egy pár barátommal, akikkel jelen kívánunk lenni a kortárs művészetek területén is. Folytatom Kultember történeteit az újság hasábjain, illetve nemrég kaptam meghívást egy képregényes csapatba (5panels), ahol kíváncsian várom, hogyan tudunk majd közreműködni úgy, hogy minél építőbb és gyümölcsözőbb legyen a kapcsolatunk egymással. Remélem, hogy jó képregények fognak születni az olvasók örömére. Szeretnék majd minél több, gyerekeknek szóló mesekönyvet illusztrálni a jövőben, illetve távolabbi terveim között a tanítás is szerepel, mivel imádok a művészetekről beszélni. Azt hiszem, ez a rövid bemutatkozás is egy kicsit hosszúra sikeredett..

Honlap: http://kultember.blog.hu/

[fblike]