Érdekes tendencia figyelhető meg a gyermekkönyvek hazai piacán. Miközben továbbra is alig találkozhatunk magyar szerzőtől igazi ifjúsági regénnyel, az elmúlt néhány évben egyre nagyobb számban jelentek meg a legkisebbeknek és a kicsiknek szóló, valóban minőségi könyvek. Ezek a kiadványok már első látásra is méltók a legszebb, legérdekesebb nyugat-európai, skandináv kötetekhez az illusztrációk, a tipográfia terén, s a történetek, a nyelvezet miatt sem kell szégyenkeznie a szerzőknek. E könyvek sorába illeszkedik a Lajka Books első könyve, Az Erik & Csipesz nyomoz, melyet Kövecses Panni jegyez szerzőként és illusztrátorként is.
Kézbe véve a kötetet (a műfaji megjelölést nemcsak itt, de általában is el kell hagynunk – megnevezhetetlen) két dolog azonnal feltűnik az olvasónak: egyrészt különös a könyv alakja, méretezése, másrészt már a borítóról is, de a belívekről különösen „kiabál” a hatvanas-hetvenes évek hangulata. A színvilág, a feliratok betűtípusai mind néhány évtizeddel ezelőttről lehetnek ismerősek. A Baba szappan pöttyei, a férfiak kalapja, a fürdőruhák, Fernando vagy Paolo kackiás bajusza, özvegy Steinbergerné szigorú kontya, Apus Elvis Presley-s „sérója” egyaránt a retrós hangulatot erősítik. (A kiadói név tipográfiájáról például a régi diafilmek juthatnak eszünkbe.) S ez bizony nem lényegtelen a potenciális olvasóközönség meghatározása miatt. Hisz az ebből adódó nosztalgikus érzés, az erre épülő képi humor a gyermekek számára nem érthető – annál inkább a vele együtt olvasó anya, apa, nagymama, nagypapa számára. Bizony, a szülőknek nyilván beugrik majd gyermekkoruk kedvenc cseh, lengyel rajzfilmjeinek valamelyik hőse, akikre – aligha tévedek – legtöbbünk jó szívvel gondol vissza. Ugyanakkor a fiatalabb olvasó, „hallgató” számára talán nem zavaró momentum ez az „időzavar” vagy „időutazás”. Merthogy a történet cselekményének ideje – a képi világgal ellentétben – inkább a közeli múlt lehet. (Erre való utalás kevés van, de azért akad: a szarukeretes szemüveg minősítése „ódivatú”, a tévében pedig A homok titkai megy…)
A könyv tehát egyszerre céloz meg felnőtt- és gyermekolvasót? Miért ne? Régóta tudjuk, hogy az igazán jó gyerekkönyvek a szülőket is meg kell, hogy szólítsák. Az sem számít kuriózumnak már, hogy illusztrációk dominanciája sem feltétlenül feltételez fiatalabb olvasót. Kiss Ottó és Baranyai András Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című kötete felnőtteknek szóló képeskönyv. A szöveg és a képi világ humorát – tapasztalatok, „történelmi élmények” híján – ott nem érthette a kisebb befogadó. Ezúttal azonban más a helyzet. A képi, tipográfiai humor itt is a nagyobbakhoz juthat csak el, de a szöveg, a történet befogadható akár ovisoknak is. Mintha A kockásfülű nyúl egy epizódja elevenedne meg, kicsit erőteljesebb krimis-nyomozós mellékzöngével. Eltűnő tárgyak, kanári, nyomozás (kutya segítségével), az apró részletek megfigyelése, rendszerezése után megoldás – a „bűnös” nem kell, hogy igazán bűnhődjön, ám a hiányok pótlása (a károsultaké és a körülmények hatására bűnössé váló szereplőé egyaránt) megtörténik. A szerelmesek egymásra találnak, a magányosok barátokra akadnak: teljes a hepiend. Mindez pörgő, izgalmas cselekménysorral – ezért is számíthat a könyv joggal a gyermekolvasók érdeklődésére. Ráadásul a narráció is igyekszik változatos lenni. Gyakoriak a kiszólások az olvasóhoz, van ugrás és késleltetés is a mesélésben.
Még egy érdekességre érdemes felhívni a felnőttek figyelmét. Miközben számukra a történet talán kevésbé izgalmas, különleges, az illusztrációk rejtenek néhány olyan apró és finom utalást, melynek humora igazi rajongókká tehetik őket. Az elvises hajviseletű Apu kék cipője, özvegy Steinbergerné falán az elmaradhatatlan „Jézus az olajfák hegyén” festmény (parafrázisa), a kétségtelenül izgalmas karakterek szellemes, találó megjelenítése, a ruhák színei, mintái érdemesek a képek alapos tanulmányozására.
Ha a szöveg, a stílus, a történet nem is ragad magával minket, a könyv összességében mindenképpen megérdemli az olvasók – felnőttek és gyermekek – érdeklődését.
Gombos Péter
[fblike]