Szász Imre (1927. március 29. – 2003. április 8.)
Egyetemista koráig Kaposvárott élt, onnan került fel magyar–angol szakra az Eötvös-kollégiumba. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát.
Könyvkiadói lektor lett előbb a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1968-tól 1975-ig, 1975-től 1977-ig az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt, 1977 óta az Új Tükör című hetilap főmunkatársa. Két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, több regényt és drámát fordított angolból magyarra. Szász Imre a szépírói mesterséget a határterületek felől hódította meg.
Mindössze 26 éves volt, amikor megjelent első műve, a nagy közönségsikert és irodalmi díjat is hozó Szól a síp (1953). A következő két könyv, a Vízparti kalauz (1958) és a Horgászbottal írtam (1962) az író vízparti élményeinek, horgásztörténeteinek gyűjteménye, azóta több műfajban publikál: regényeken, filmforgatókönyvön, színműveken, esszéken, ifjúsági műveken kívül egy vadászatról szóló szociográfiája is megjelent. Szász Imre nemcsak karcolatokat, elbeszéléseket, regényeket, drámákat és útirajzokat írt; kritikusként és esszéistaként is magas színvonalon művelte műfaját.
Érdeklődése elsősorban az angolszász irodalmak (pl. Jack London, Mark Twain művei) felé vonzza; erről a területről kerülnek ki hézagpótló, a modern irodalom megismerését is elősegítő prózafordításai is.
2002-ben pedig a kiváló elbeszélői és műfordítói, irodalomszervezői munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata), kitüntetést adományozták neki.
Szász Imre 2003 áprilisában, 76 évesen, hosszú betegség után hunyt el.
Művei
- Szól a síp, regény, (1953)
- Basa, ifjúsági regény, (1956)
- Vízparti Kalauz, novella, (1958)
- Gyertek este kilencre, regény, (1959)
- Horgászbottal írtam, regény, (1962)
- Kisanna Kertországban, regény, (1962)
- Maszat és társai, regény, (1963)
- Kisanna Erdőországban, (1965)
- Felhőfejes, regény, (1967)
- Száraz Martini koktél, regény, (1973)
- Áldozatok, regény, (1975)
- Legato, forgatókönyv, (1978)
- Háló nélkül, tanulmányok, (1979)
- Halakról és vadakról, novella, (1980)
- Ez elment vadászni, szociográfia, (1984)
- Ménesi út, regény, (1985)
- A Világ így ér véget, regény, (1986)
- Sahriár éjszakái, regény, (1997)
- Vizek vándora, regény, (2000)
- Az emlékezés tava, regény, (2001)
Forrás: Wikipédia