“Kékregény”
Kamaszoknak szóló meseregénnyel jelentkezett a könyvhéten Finy Petra. Már a címe is rejtélyes: Azurro…
Ez az első nagyobbaknak szóló meseregényed. Azt szoktuk meg, hogy a szerzők mindig a gyerekeik életkorának megfelelő műfajban alkotnak, de Te ebben is kivételnek számítasz. Úgy tűnik univerzális mesemondó vagy. Honnan ez a műfaj iránti erős elkötelezettség?
Talán onnan fakad, hogy mindig is szerettem az erős képi világú meséket, akár könyvekről volt szó, – gondolok itt a Végtelen történet-re , – akár filmről. Itt pedig eszembe jutnak Jean-Pierre Jeunet vagy Tim Burton filmjei. Az olyan fantasztikus
utazásokat nyújtó alkotásokat, ahová egy felnőtt is nyugodtan elindulhat, és nem kell úgy éreznie, hogy gyerekes dolgot művel.
Sok kiadóval állsz kapcsolatban, miért épp a General Press műhelyét választottad? Milyen volt a közös munka?
Fontos volt a döntésben, hogy olyan nagyszerű, kortárs alkotókkal dolgoztak már együtt, mint Lackfi János, Szegedi Kata és Takács Mari, illetve, hogy igényes és sokszor a fantázia világát kifordító, izgalmas könyveket hoztak be a hazai piacra, mint amilyen Sven Nordqvist művei, különösen a Hová tűnt a testvérem?, vagy Carl Norac Alex, a torkos kismalac c. meséje, illetve Beatrix Potter bizarr és egyben bájos alkotásai. A kiadóval való együttműködés kellemes volt, bár igen feszes volt a tempó, de a General Press gyakorlott csapata ezt is megoldotta, nem beszélve az illusztrátor, Dömsödi Zsolt tettrekészségéről, ami csodálatra méltó volt.
Hogy tetszik a könyved, milyen volt kézbe venni? Elégedett vagy a végeredménnyel?
Nagyon jó érzés volt megfogni, belelapozni, főleg mivel ez az egyik legrégebbi szövegem volt, amit eredetileg a férjemnek, Balázsnak kezdtem el írni. Akkor még nem születtek meg a lányaink, ezért eléggé kötődöm a történethez. És szerintem Zsolt képei nagyon illenek ehhez a különös lényeket felvonultató, képekben tobzódó meséhez.
Lesz folytatása a könyvnek?
Felmerült a dolog, de majd kiderül, milyenek a visszajelzések. A mese végén van egy utalás rá, hogy Ultramarino izgalmas kalandokba keveredik, és Szívkirálynő is furcsa módon menekül el, tehát ők ketten biztosan benne lennének a második részben.
Mire készülsz legközelebb?
A Pagonnyal a Lámpalány folytatásán, Bögreúron dolgozunk majd, és szeretném végre befejezni a Maja tizenkét babáját, illetve a válásról szóló mesémet, A betontündért.
A kiadó ajánlója:
“Képregényeken, mangákon, fantasyken felnövő gyerekek kedvence lehet Finy Petra új könyve, amelyből egy fordított mesevilág különös lényei lépnek-másznak-repülnek elő. Azurro, az átlátszó testű légbőlkapott a felhők közt lebegő Prizmapoliszból indul varázsföld körüli útjára, pedig semmi kedve elmenni és hőssé válni. Inkább randevúját tervezgetné az Üveghegyen innen szíve virágnyelvű hölgyével, Zilonával. Ám a világot meg kell menteni, mert Kroll, a drágakövek bűvöletében élő smaragdkobold magának akarja a senkiföldi drágakőmezőt. Megkezdődik a hajsza: kinek a smaragdokért, kinek a varázslények megmentéséért. A kifordított mesevilágban azonban mindenki másmilyen, mint amilyennek “gondolnánk. Felegúton vagy az Újperenciás-tenger partján csak abban reménykedhetünk, hogy az eddig méltatlanul mellőzött jóságos vasorrú boszorka, a megrogyott önértékelésű, többre hivatott kurta farkú kismalac vagy a legújabb kori felhőkarmolók is a jók pártján állnak. Finy Petra könyvének szellemes humorát, nyelvi leleményeit, a modern, tündérmesébe oltott fantasyt Dömsödi Zsolt illusztrációi erősítik.
