Kadlót Niki cicát figyel meg reggel kakaót kortyolgatva, vagy meghívást kap egy erdei bálba… Szerencsére az élményeit versbe önti, így mi a Csodaceruzában is elolvashatjuk és átélhetjük ezeket. A macskamimikri és tölgyhölgyek ismerője, most pedig mi ismerkedhetünk meg személyesen is vele.
A verseidet olvasva az Aranysityak antológiában vagy a Csodaceruza oldalain, végtelen harmóniát tapasztal az ember. Lackfi János mondta a verseid kapcsán: ,,titokban rendbe teszi a rendben nem lévő dolgokat”. Ilyen harmóniában, rendben élsz?
Valóban törekszem a harmóniára, rendre, de alapvetően mégis nyughatatlan, kíváncsi természet vagyok. Folyton töröm a fejem valamin, legyen az egy kipróbálandó sütirecept vagy egy új projekt megvalósítása.
A verseid ugyanakkor pillanatképek, mini-filmek is, szinte mindet el tudnám képzelni néhány perces filmetűdként. Valóban kötődsz a filmekhez? Van kedvenc filmed, esetleg filmjeleneted, amit újra és újra megnézel?
Szeretem a filmeket, több kedvencem is van. Nagyon ajánlom például Mijazaki Hajao Totoro – A varázserdő titka című alkotását. Gyönyörű film a gyermeki fantázia és hit erejéről, s ráadásul elbűvölő lények szerepelnek benne. Egyébként sosem jutott eszembe a verseimet kapcsolatba hozni mozgóképpel, ezen el fogok gondolkodni. Izgalmas meglátás, köszönöm.
A te verseid kevésbé hagyatkoznak a rímekre, pedig sokan azt mondják, főleg pedagógusok, hogy a rím nagyon fontos eleme a gyerekversnek ahhoz, hogy a gyerekek megszeressék, könnyen megtanulják. Te mit gondolsz erről?
Véleményem szerint egy jó vers ismérve nem a rím vagy az időmérték. Minden történetnek, versmagnak megvan a saját tere, formája, amelyet érdemes megtalálni. Nagyon szeretem a kötött versformákat is, sőt különösen fontosnak tartom kisgyermek korban a mondókákat, verses meséket. Nekem eddig valamiért a szabad vers bizonyult ideális, belakható terepnek az ötleteim számára.
Beszélgessünk egy kicsit a gyerekkorodról! Úgy tudom, nem Budapesten születtél. Hogyan hatott rád a környezeted, elvágyódtál onnan, vagy épp ellenkezőleg, hiába élsz már Pesten, mégis oda mész ,,haza”?
Tősgyökeres vidéki lány vagyok, a család számomra nagyon fontos, így a mai napig gyakran látogatok haza, amikor csak tehetem. Mostanában különösen foglalkoztat a családom, főként a nagyszüleim története, több vers is született ezzel kapcsolatban, s van néhány nagyobb lélegzetvételű írásötletem is. Remélem sikerül kibontakoztatnom ezeket, s megörökítenem azt a közeget, ahonnan érkeztem. Izgalmas világ, tele fantasztikus emberekkel és történetekkel, amelyek talán a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthatnak.
Mikor alakult ki nálad a versek iránti vonzódás? Gyerekként is megfogott, vagy esetleg később érintett meg?
Amennyire emlékszem, már általános iskolában is bértollnokoskodtam. A sárgakeretes szemüvegemmel nem voltam túl népszerű a fiúknál, de az osztálytársnőim mindig szerelmesek voltak éppen valakibe. Én pedig szívesen megörökítettem viccesen vagy komolyan az érzéseiket. Meg verseket írtam a barátaimnak is, így valahogy könnyebb volt kifejezni, mennyire szeretem őket.
Milyen tanáraid voltak, hogyan hatottak rád?
Rendkívül sokat köszönhetek Lackfi János és Vörös István egyetemi kurzusainak: kitágították előttem az irodalom határait mind a tudás, mind pedig a gyakorlat, a kreativitás szempontjából.
Szinte minden versedben szerepel valamilyen állat. Ennyire szereted őket, vagy ez valami mást jelent számodra?
Nagyon szeretem őket, szerencsére most is van kutya, macska a környezetemben. Vidéken nőttem fel, s amióta az eszemet tudom, bárhova mentünk a családdal: mindig voltak körülöttem állatok. Az első éles emlékem, hogy versbe foglalok valamit: az is a házunkkal szemben elnyúló Karancsra vonatkozott: ugyanis olyan békésen, hosszan nyújtózott el a zöld hegység a horizonton, mint egy alvó nagy krokodil. Szerencsére a táj a mai napig mit sem változott, még mindig látom benne a bölcs zöld óriást.
Hogyan képzeled el, milyen lesz az életed tíz év múlva? Vannak-e olyan álmaid, amikről szeretnéd, ha beteljesülnének a jövőben?
Több is van, hosszú a listám. Alapvetően nyughatatlan természet vagyok, mindig forralok valamilyen tervet, szeretem a kihívásokat. Hogy pontosan tíz év múlva mi lesz velem, azt csak nagy vonalakban látom. Azt szeretném, ha meglennének a biztos alapok, építgetnénk a jövőnket a párommal, s lenne egy Kenőcs névre hallgató szürke macskánk is.
Kadlót Nikolett:
Hátravaló
Apukámnak csupa kép a háta.
Betűk kanyarognak a nyakán, a könyökén fekete jelek vannak,
a karjára zöld sárkányt és piros virágokat rajzoltak.
A sok kép miatt apa csupa szín.
Egyszer azt mondta, hogy ez az ő emlékkönyve.
Így amikor elalszik a tévé előtt,
átrajzolom a vonalakat,
én vagyok az, aki vigyáz a sok színes képre,
nehogy még a végén elfelejtse őket.
