Sok mindent elképzelek, és ez legtöbbször jó. De a sötétben nem szeretek képzelődni, inkább a világítós csillagot kérem anyától, mert úgy szebb dolgok jutnak eszembe.
Mikor anya mesél, például egy erdőről, akkor úgy látom az erdőt, ahogy akkor szoktam, mikor benne vagyok. Nagyon barnának, sok zölddel és kevés kékes-fehér éggel. Látom az átszűrődő fényeket a leveleken, ez a legszebb az erdőben. És az avart is elképzelem, és a madarak hangját.
Amikor például a világszép királylányról mesélt, akivel még igaziból nem találkoztam, akkor olyannak képzelem, amilyennek mesékben láttam, és amilyennek szerintem lennie kell. Hosszú szőke haja van, barna szeme, és puha, díszes ruhája. És jószívű is, mert csak az lehet igazán szép, főleg világszép! Korom Bálint