Volt egyszer, hol nem volt, volt a Földön – s talán még meg is van – egy hatalmas Császár, aki okvetlenül fel akart fedezni valamit.

– Miféle császár volnék – merengett –, hogyha hajóim nem hódítanának ismeretlen partokon, nem találnának egy aranyban, ezüstben, legelőben dús kontinenst, ahová bevihetem a civilizációnkat?

Mire a miniszterei:– Pedig Felség, nincs több fehér folt  a világon. Méltóztassék a földgömbre nézni!

– Na és az ott, az a picurka sziget? – kérdezte sóváran a császár.
– Az foglalt; ha egyszer ott van a térképen, nyilván felfedezte már valaki – mondták a miniszterek – és azóta turistaparadicsomot csinált belőle. Manapság különben sem hajózni szokás, és szigeteket, kontinenseket felfedezgetni! Manapság a galaktikába járnak űrhajóval!
– Na és aztán – makacskodott a császár – akkor szalajtsatok el egy galaktikakutatót, bolygó is jó lesz; nem számít, akármilyen kicsi, csak lakott legyen nekem!

….Hamarosan meg is érkezett a galaktikakutató. Jobban mondva begurult. Mert lába helyén csupán valami lábszerű, de járásra alkalmat valami himbálózott.

– Ó – válaszolta a Császár érdeklődésére -, nekünk a Hiderán nincs szükségünk ilyen elavult testrészekre. Meg különben sem vennénk hasznát, hiszen csak lebegve közlekedhetünk, az utakat ellepő sok szemét miatt.

– Mesélj még a bolygódról – kérte a Császár.

Kicsit egyhangúan telnek a napjaink. Reggel, mikor a Műnapunk bekapcsol és az elemes kakas elkezd kukorékolni, a felhőket kivetítő gépek és a szélgépek elindulnak. Egész nap ezeknek a halk motorzajával keveredő polifóm madarak énekében gyönyörködünk  és régi korok meséit hallgatjuk. Egy régi világról, ahol még kék volt az ég és zöld a fű, ahol a virágok közt szaladgáltak őseink, a nap még önmagától melegített és világított s a Földet nem kellett külön forgógéppel mozgatni.

A Császár kikerekedett szemmel hallgatta a galaktikakutatót. Aztán kinézett az ablakon és a még harmatos, gyönyörű zöld mezőt kereste a szemével. S már tudta, hogy itt van szeme előtt az az aranyban és ezüstben gazdag kontinens, amit eddig keresett. A civilizáció,  melynek túlélése rajta is múlik. S rájött, mit kell felfedeznie: azokban a mindennapi dolgokban meglátni az értékeket, amiket  mi még természetesnek veszünk (víz, föld, levegő), de az utódai talán már nem is fogják ismerni.