Volt egyszer, hol nem volt, volt a Földön – s talán még meg is van – egy hatalmas Császár, aki okvetlenül fel akart fedezni valamit.

– Miféle császár volnék – merengett –, hogyha hajóim nem hódítanának ismeretlen partokon, nem találnának egy aranyban, ezüstben, legelőben dús kontinenst, ahová bevihetem a civilizációnkat?

Mire a miniszterei:– Pedig Felség, nincs több fehér folt  a világon. Méltóztassék a földgömbre nézni!

– Na és az ott, az a picurka sziget? – kérdezte sóváran a császár.
– Az foglalt; ha egyszer ott van a térképen, nyilván felfedezte már valaki – mondták a miniszterek – és azóta turistaparadicsomot csinált belőle. Manapság különben sem hajózni szokás, és szigeteket, kontinenseket felfedezgetni! Manapság a galaktikába járnak űrhajóval!
– Na és aztán – makacskodott a császár – akkor szalajtsatok el egy galaktikakutatót, bolygó is jó lesz; nem számít, akármilyen kicsi, csak lakott legyen nekem!

Megépítették az űrhajót.

–

Indulás!

Megérkeztek a Gnú minibolygóra. Zöld lényeket láttak maguk körül.

Ezek kik? – kérdezte a császár.

Uborkaszörnyek, más néven gnómok – mondta a miniszter.

ANCSOKIRŐ – mondták.

Micsoda??? – kérdezte a császár.

Azt mondják, hogy egy meteor fog mindjárt becsapódni! Meneküljünk!!!

Amint ezt kimondta, puff!!! – nagy robbanással becsapódott a meteor. Mind meghaltak.
Szerintetek megérte elhagyni a Földet, és új helyet keresni?