A babajelbeszédről egyre többet hallunk, olvasunk, de mégis sok szülő számára ismeretlen terület. Nem tudják miért hasznos, hogyan sajátítható el, és azt sem, hogy mennyiben könnyítheti meg a hétköznapokat ez a módszer. Ha egyszer megértjük a jelbeszéd lényegét, akkor rájövünk, hogy hihetetlenül egyszerű dolog. Nem kell hozzá plusz eszköz, sem idő, mégis fantasztikus ereje van. Ha a kicsi kezek visszajelelnek, bepillantást nyerhetünk a beszélni még nem tudó babánk világába, gyermekünk pedig magabiztosabb lesz, ahogy jelek segítségével közölni képes akaratát vagy gondolatát. Sok, a jelelést fontolgató anyuka aggódik, hogy gyermeke esetleg később kezd el beszélni a sikeres jeleléses kommunikáció folytán. Rengeteg tudományos kutatás született, amely azt támasztja alá, hogy a jelelés hatására a babák nemhogy később, hanem hamarabb kezdenek el beszélni, sőt gazdagabb szókinccsel.

A Beszélő babakezek egy piciknek szóló látványos mesekönyv, kitűnő rímekkel és művészi grafikával. Lapozgatása közben játszva tanulhat a baba és szülei egyaránt.

Szakmai tapasztalatok…

Zentai Kata, babajelbeszéd-oktató, a Beszélő Babakezek program vezetője. Kata a könyv ötletadója és szakértője volt, aki régóta tart babajelbeszéd-tanfolyamokat nagy sikerrel.

– Miért tartottad szükségesnek a könyv megjelentetését? Mitől különleges?

– A könyvpiacról eddig hiányzott egy igazán jó babajelbeszédes könyv. Ezt a hiányt pótolta ez a könyv, mely nem csupán egy jelszótár – mint gyakran az ilyen témájú külföldi könyvek –, hanem önmagában, jelek nélkül is színvonalas, babák és kisgyermekek számára könnyen érthető gyermekirodalmi mű, szép, barátságos, könnyedén felismerhető rajzokkal. Az irodalmiság és a jó versek jelenléte volt az egyik legfontosabb célunk a könyv megalkotásánál. A történetet alkotó versek megírására Nyulász Pétert kértük fel, aki maga is édesapa. A költő nagyon hamar ráhangolódott a feladatra, kedves mesemondása, könnyed rímei biztosan a gyermekek kedvencei lesznek.

– A versek mellett a rajzok is meghatározóak a kötetben. Papa Kata egyedi világot teremtett.

– A könyv illusztrátora, Pap Kata maga is azok közé az édesanyák közé tartozik, akik használják a babajeleket. Testhezálló volt a téma számára. Kata a gyermekek képzeletvilágát ösztönösen megragadó, kitűnő művész, akivel öröm volt együtt dolgozni.

– A könyv címe: Menjünk sétálni! Miért esett erre a választás?

– Az első közös séták során a piciket rengeteg inger éri. A tanítványaim közül sokan számolnak be arról, hogy milyen élvezettel kommentálják a babák a sétájuk alatt látottakat, már akkor is, amikor még nem beszélnek. Ebben a kis könyvecskében megtalálhatók azok az alapjelek, amelyeket a legtöbb jelelő baba előszeretettel használ a sétája során: cica, kutya, madár, pillangó, fa, virág, napocska stb. Ezen jelek grafikái a lap oldalán jelennek meg, segítséget adva azoknak a szülőknek, akik nemcsak olvassák a verset, hanem mozdulatokkal is színesíteni szeretnék a történetet.

– A lapok oldalán megjelenő jeleket hogyan kell használnunk?

– Az alapjelek mellett minden oldalhoz kapcsolódik egy-egy igének a jele is, ez az, ami különösen hasznossá teszi a könyvet, mert sokáig forgathatjuk a kicsikkel. Kezdetben még csak a főbb szereplőket veszi észre a gyermek, tehát főneveket jelelünk, később már komplexebb, kifinomultabb társalgásokat is folytathatunk a képről megbeszélve, a jelek segítségével is.

– Milyen tapasztalatok segítenek a munkád során? Különleges élményeid lehetnek a babák kommunikációjával kapcsolatban!

– Tényleg fantasztikus élmény, amikor egy nagyon pici, beszélni még nem tudó gyermek jelek segítségével közli velünk gondolatait, elképzeléseit. Gyakran számolnak be szülők arról, hogy milyen apró kis részleteket is megfigyelnek a gyermekek egy könyvben. Például az egyik tanítványom kisfia jelelte, hogy HAL, de a szülő nem látta a képen, míg végül nagy nehezen rájött, hogy igaza van a gyermeknek, a képen látható maci takaróján valóban volt egy halacska. Vicces dolog volt az is, amikor a képen lévő napocskáról váltig állította egy kisfiú, hogy „labda”, így még a beszéd megindulása előtt vitába szállt anyukájával. Az anyukának csodás dolog így bepillantani gyermeke gondolatai közé. Jelek segítsége nélkül mindezek a kedves élmények és felfedezések kimaradnának az életünkből.

Művészi grafika…

A Beszélő babakezek első kötetének illusztrátora, Pap Kata alkotta meg a könyv vidám és kedves rajzait. Katával egy játszóházban beszélgettem a könyvről, élményeiről, miközben gyermekeink együtt játszottak.

– Neked köszönhetjük a könyv művészi grafikáját, hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?

– Zentai Kata, a Beszélő babakezek tanfolyam babajelbeszéd-oktatója volt a könyv ötletgazdája. A magyar piacon szinte egyáltalán nem létezik babajelbeszédes kiadvány, pláne nem babáknak szóló lapozó. Az alkotók olyan grafikust kerestek, aki saját kisbabájával is szeretné kipróbálni, alkalmazni a jelelést, és így beavatottként állhat a témához. Én újdonsült anyukaként – és persze illusztrátorként is – lelkes és nyitott voltam erre a kalandra.

– Segített a munkában az, hogy te magad is használod a babajeleket?

– Nagyon sokat segített. Én korábban nem hallottam még a babajelelésről, el sem tudtam képzelni, hogy pontosan mire jó. Ha csupán elmondás alapján képzeltem volna el, mit is hoz ez a dolog egy kisbabás család életébe, biztosan nem tudtam volna átérezni a jelentőségét és nagyszerűségét.

– Mikor kezdtétek a babajelek tanulását Árnikával?

– Árnika egyéves volt, amikor elkezdtünk járni a Beszélő babakezekre. Ez jelelés szempontjából kicsit késői kezdés, hisz a tapasztalatok alapján a babák akár már félévesen képesek jelelni. A kislányom gyorsan rákapott a dologra, két hét után jelelt vissza először és attól kezdve rohamosan gazdagodott a „szókincse”. Átütő élmény volt, hogy hirtelen beleláttam a kisbabám gondolataiba. Az ember azt képzeli, egy egyéves még olyan keveset ért a világból. A jelelés segítségével rájöttem, mennyire komplex és gazdag a gondolati világuk már ebben a korban is. Árnikának is nagy örömet okozott szerzett, hogy ki tudja fejezni magát. Sokszor előfordult, hogy ha nem tudta valaminek a jelét, kérdően nézett rám, és várta, hogy nevezzem meg azt a dolgot. Gyakorlatilag beszélgetni tudtam az egyéves kisbabámmal.

– Miben nyújt többet szerinted Tessloff Babilon Kiadó új könyve?

– A babajelek tanításának remek lehetősége az, ha képeskönyv nézegetése közben mutatjuk a jeleket a babának. Ilyenkor odafigyel a képekre és anyára is, könnyű átadni a „tudományt”. Mi is a legtöbb jelet így tanultuk meg Árnikával. Ezért tartom jónak, ha a szülőknek rendelkezésre hogy most már van egy olyan könyv, ami kifejezetten a jelelésre van optimalizálva. Ez annyit jelent, hogy olyan képek szerepelnek benne, amik a kisbaba jelnyelvi készletének a leggyakoribb, legfontosabb elemeit adják. Arra is figyeltünk, hogy a jelelés szempontjából lényeges részletek jól felismerhetőek, hangsúlyosak legyenek. Ez sokat segít az anyukának a jeltanítás közben. Persze az oldalak szélén található ábrák is fontosak: megkönnyítik a jelek memorizálását.

„Csivitelés szól valahol, messze száll az ének. Fenn a fán egy madár dalol, így köszön el tőled.”

Nyulász Péter kedves sorai, rímei régóta ismerősen csenghetnek a szülők számára. Nyulász Péter pedagógus, író, költő, újságíró, jelenleg az egyszervolt.hu szerkesztője. Ő az, akiről azonnal szerethető versikék, kedves találós kérdések jutnak eszünkbe. A Beszélő babakezek versei kedves hangvételűek, melyekkel a babák könnyen indulhatnak el a beszéd fejlődésének buktatókkal teli útján.

– A Beszélő babakezeket 9 hónapos kortól ajánljuk, sokan nem is tudják, hogy egy pici babának is érdemes könyvet adni a kezébe.

– Amikor a picike még nagyon picike, valóban nem is gondolunk arra, hogy egy baba bármit is kezdene egy könyvvel. Holott egy pici gyerek már sokkal hamarabb fogékony a versekre, a képekre, a nézegethető, forgatható lapokra, mint azt elsőre hinnénk. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy egy folyékonyan beszélni még nem tudó gyerek is képes megjegyezni mondókákat, sőt vissza is tudja adni őket a mozdulataival. A „trükk” az, hogy a mozgással, kézzel kísérhető, konkrét dologhoz köthető mondókákat könnyebb megjegyezni, és a mozdulatokkal elmesélni.

– Hogyan látod? A szülők mennyire nyitottak az újdonságokra?

– Többek között a fent említett könyvválasztás is nagyban múlik a szülő ízlésvilágán. A választék ma már az értékhordozó, magas minőségű gyermekkönyvek terén is óriási. Mondhatni, immár a bőség zavara okozhat fejtörést. A szülők természetesen a klasszikus, gyerekkorban megtanulthoz nyúlnak először. Ez bölcs döntés, de ami miatt érdemes a kortárs, frissen íródott mondókákhoz nyúlni, az, hogy ezek mutatják be azt a környezetet, ami most veszi körül a gyerekeket. A Beszélő babakezek sorozatban is érezhető az a szemléletmód váltás, ami korunkra jellemző. A természeti képekhez is – kutyus, cicus kicsit más szempontból közelítünk. E kötetben például kis kézjelek elsajátításáról is szó van.

– A könyv kifejezetten a babajelbeszédhez köthető. Ismerted korábban ezt a módszert?

– A babajelbeszéd kidolgozott rendszere újdonság volt számomra, s erről ennek a könyvnek kapcsán szereztem tudomást. Ámbár a „babajelbeszéd”, mint olyan, a mi családunk életének is természetes része volt. A gyerekek ösztönösen használják kezüket, mozdulataikat a kommunikációhoz. Ha ezt a szülő felismeri, kiválóan tudhat beszélgetni a kicsivel már akkor is, amikor ő még a szó klasszikus értelmében beszélni nem tud. S úgy gondolom, hogy a babajelbeszéd rendszerének megvannak a tudományos – szakmai előzményei is, hiszen a fejlesztőpedagógia terén régóta alkalmazzák a mozgással kísért mondókázást, s az is tény, hogy játékkal együtt könnyebben lehet átadni ismereteket. A gyermek tanul, fejlődik, miközben a játékosságnak köszönhetően mindezt még élvezi is.

– Élvezi és sikerélménnyel lesz gazdagabb, tudatja a környezetével a gondolatait.

– A kötet kapcsán is elmondható, de általánosságban is igaz, hogy jóval kisebb korban el lehet kezdeni a tudatos kommunikációt a kisbabákkal, mint gondolnánk. A gyerekek a gesztusokkal való kommunikációs formát használják, s mindezt jóval előbb, minthogy a beszédképző szervei erre alkalmassá válnának. Ám e két dolog összefügg egymással. Nem véletlen, hogy logopédiai terápiákban a mozdulatoknak nagy jelentőségük van, olykor a mozgással előhívott hangoknak fontos szerepe van a beszéd elindításában.

– Más volt ebben az esetben a munka menete, mint a saját köteteidnél?

– Más. Nem volt szabad a kezem, ám a végeredmény végül közös munka eredménye – olykor az általam megfogalmazott sor is visszahatott a kötet szakmai tartalmára. Például az egyik oldalpáron szerepelnie kellett a napocskának, és a sétának. Ahogy elkezdtem gondolkodni, nekem ez úgy volt kerek, hogy a kiscipő is belekerült: „Lábikóra kiscipő, séta, séta, indulás!” Ennek nyomán pedig a kötetbe belekerült a cipő jele is.

– Ha már az alkotásnál tartunk, hogyan vált belőled költő?

– Mindig is szerettem játszani a ritmussal, a szójátékokat is szerettem. Korábban aktíven zenéltem zenekarokban is. Iskolásként például egy fúvószenekart „vittem a hátamon”, azaz én voltam nagydobos, aki a ritmus diktálja és kordában tartja. Akkor derült ki számomra, hogy a gyerekek azok, akik igazán vevők erre a műfajra, amikor magam is apa lettem. Ekkor találtam meg a közönségemet, majd lassanként kinőtte magát a családból a dolog, ahogyan mertem venni a bátorságot, s másoknak is elmondani, megmutatni ezeket a mondókákat – verseket, mind szélesebb körből érkeztek pozitív visszajelzések. Végeredményben így jutottam el addig, hogy könyv lehetett belőlük, amit a közönség is pozitívan fogadott, ez pedig további írásra sarkallt. Ezek után bátrabban merek vállalkozni olyan felkérésekre is, mint a Beszélő babakezek.

Egy szülő szemszögéből…

A könyv megjelenése kapcsán több édesanyával is találkoztam, csodálatos pillanatoknak lehettem szemtanúja, bepillantást nyerhettem a jelelő babák világába. Bár munkám során nagyon sok családdal és édesanyával találkozom, ritkán tapasztalok ekkora összhangot anya és gyermeke között, mint Kata tanítványainál. A babajelek használata segít abban, hogy a szülők babáik apró rezdüléseire is fogékonyak legyenek. Bár szinte minden édesanya látja és érzi, hogy a babák maguktól is kitalálnak, sőt használnak jeleket, ennek a módszernek a segítségével nem kell bizonytalanul találgatnunk, hogy mit is szeretne babánk mondani, egyértelművé válik a kommunikáció. Ismerjetek meg egy édesanyát, aki már második babájával alkalmazza a babajeleket, méghozzá nagy sikerrel és lelkesedéssel.

Gerendai Zsuzsanna, Léna és Ágoston anyukája

– Kislányod már szépen beszél, ám most a kisfiad is elkezdte használni a babajeleket. Mesélnél a kezdetekről?

– Léna lassan 3 éves, gazdag szókinccsel, nagyon fejlett kommunikációs készséggel rendelkezik. Már ő tanítgatja kisöccsét, Ágostont jelekre, bár saját mondanivalójához csak néhányat használ a hajdani 240 jelből. A Beszélő Babakezek tanfolyamra 1 évesen mentünk el, szerencsére, mert addig én – könyvből, saját fejem után – nem túl hatékonyan használtam a babajelbeszédet. Kata rendbe tette a fejemben a dolgokat, épp időben, mert amikor 13 hónaposan úgy igazán beindultak Lénánál a babajelek, alig bírtam lépést tartani vele, itta magába az újabb és újabb jeleket. Hihetetlenül izgalmas kaland volt megtanulni például azt, hogy a hátammal is tudjam „olvasni” a jeleit, ugyanis rengeteget hordoztam őt háton és közben folyamatosan beszélt a keze.

– A kicsi is ügyes már?

– Igen, most Ágoston bizonyítja nap, mint nap, hogy milyen örömet és segítséget, kompetenciaérzést jelent egy babának, hogy meg tudja mondani a kezecskéjével, hogy mit vett észre, mi érdekli. Ő most 11 hónapos, mégis aktívan kommunikál szavak nélkül is, egyre több jelet használ.

– Katával rendszeresen találkoztok?

– Szívesen járunk Beszélő Babakezek találkozókra, játszóórákra, ilyenkor mindig valami csoda történik! Nem tudom, hogy van ez, de a foglalkozások után mindig kapunk egy lendületet, és az azt követő napokban csak úgy potyognak az új jelek! Talán Kata hozza újra és újra vissza a fókuszba nálam a dolgot, talán a gyerekek kapnak hozzá kedvet és ihletet.

– Mi volt az első jel, amit Ágoston megmutatott nektek?

– Ágoston 8 hónapos volt, mikor nagyszüleinél a falon egy képre mutatva jelelte a lámpa jelét. Persze nevettek rajta: az nem is lámpa. Aztán miután kitartóan mutatta, nagymamája utánajárt, és valóban: onnan, ahonnan ő nézte, visszatükröződött a kép üvegében a mennyezeti lámpa. Talán furcsa vagy szokatlan, hogy mennyire természetesen és magától értetődően használják már egészen kicsi babák is a jelelést kapcsolatteremtésre: ezért érdemes bizalmat szavazni a módszernek és főleg a babának. Ehhez nyújt nagy segítséget a könyv!