Tizenéves lányok és fiúk. Azt mondják – és különös, talán ijesztő fekete öltözékükkel, sminkjükkel hirdetik is –, hogy ők DARKOK, GRUFTIK, GOTHICOK. Magyarországon sokan azt hiszik róluk, hogy halálvárók, halálimádók, sátánisták – de hát ebben az országban sok más ostobaságban is szokás, divat hinni; pl. gyűjteni Isaura kiszabadítására, vagy tagadni 6 millió ember lemészárlásának megtörténtét.
Nagy az Isten állatkertje!
A darkok, gruftik, gothicok sokszor túlérzékeny, magukba forduló, csodálatos verseket, novellákat író, filozófiakörbe járó tizenévesek. Három évvel ezelőtt született róluk, és a mai Budapestről egy regény, a 9… 8… 7…, mely nemrég elért a visszaszámlálás utolsó kötetéhez, a 3… 2… 1-hez. Azok, akik megértették, hogy ez a történet róluk, a ma élő tizenévesekről (nem csak a darkokról!), a félelmeikről, a reményeikről, és a köröttünk fortyogó őrületről szól, most összegyűlnek egy különleges dedikálásra, beszélgetésre, bemutatkozásra.
Téged is várunk, ha nyitott a szíved és a lelked!
2010. március 21-én, vasárnap délelőtt 10 órától 13 óriág RENDKÍVÜLI DEDIKÁLÁST tart Böszörményi Gyula József Attila-díjas író Budapesten! A tavaly decemberben sajnálatos módon elmaradt exkluzív dedikálást tehát most tartják meg.
Helyszín: Aranytíz Művelődési Központ, V. kerület, Arany János utca 10.
telefon: +36-1-354-3400
KÖNYVBEMUTATÓ: a helyszínen 10 órától lehet megvásárolni és/vagy DEDIKÁLTATNI a 3… 2… 1…-et és a korábbi köteteket a
SZERZŐVEL,valamint az esemény díszvendégeivel:
IceCat-el,
Susy Omegával és
Silver Ivy-val
A köteteket nem csak a szerző, Böszörményi Gyula, de a borítók modellje, és a regény két „szereplője” is ellátja kézjegyével!!!
A gruftik köztünk élnek. A gruftik feketére festik a szemhéjukat, jelezve: ők látják a köztünk-bennünk élő démonokat!
Képzelj el egy olyan Budapestet, ahol a 3/b-ben lakó tatát alkesz démonok gyötrik, mióta elveszítette a feleségét. A negyedik emeleten élő, 16 éves lányt egy asmo démon arra kényszeríti, hogy minden nap vegyen valamit a plázák egyikében. A konditermek naponta zsúfolásig telnek kopasz, nagyképű, az értelmes gondolatot izomból megvető srácokkal, akikben sargatanas démonok égetik a kalóriát és az érző lelket. Oldalukon vihogó lánykák, kiknek vállán uncubus démon röhög. A sötét kapualjban egy srácot hernyó démon kábít bugyutává, hogy többé ne fájjon neki a csakis mammon pénzdémonnak élő szülei érzéketlensége. Éjjel hőzöngő, ordítozó nők és férfiak áldoznak a sabathanoknak: az értelmetlen gyűlölködés démonainak utcán, téren, autóban, focimeccsen, kocsmában, vagy a saját otthonaikban…
Képzelj el egy ilyen Budapestet.
Vagy talán nem is kell elképzelned?