Erdős Virág: Dal az álomról

Erdős Virágnak március 15-e alkalmából az oktatási és kulturális miniszter József Attila-díjat adott át. Gratulálunk!
Erdős Virág versei tulajdonképpen egy olyan bábelőadáshoz készültek, amely Vadkan Dönci és Cirmos Liza kalandjait mutatta be a gyerekeknek, a címe pedig: Hoppá-hoppá! Mi csak beletorkoskodtunk a bábszínházi kosárba, és (hoppá, hoppá!) benne találtuk ezeket a dalokat. És (hoppá, hoppá!) rájöttünk, nem kellenek hozzá szereplők, nem kell a színpad, a díszlet, a zene, a fény, a sminkmester, ezek az énekek egész egyszerűen bennünk is megszólalnak. Ez persze csak úgy lehetséges, ha mindannyiunkban ott van a világ egész nagy színpada, szereplőnek meg az összes ember, akit valaha láttunk, és ha összegyűjtöttünk minden fényt és minden díszletet és sminket az emlékezetünkben. Hatalmas nagy színház a fejünk, annyi kell csak, hogy lekapcsoljuk a számítógépet és behunyjuk a szemünket,  indulhatnak máris a történetek. Valaki segít valakinek, valaki megpróbálja fülön csípni a saját álmát, valaki egyedül van és nagyokat… hát igen, púzik. Valaki mások, akik nyilván barátok, nagy dérrel-dúrral szétköltöznek és összeköltöznek. Szétosztogatnak egymás között cipzárt és lombot és gombot és dörzsikét és várost és erdőt és mindent, vagy éppen közössé nyilvánítják ezeket a kincseket. Most aztán ugra és bugra, irka és firka, megrendezzük az egész világot fejben: a szomszéd néni talán Vadkan Dönci lesz (úgyis olyan mély a hangja!), a bajuszos utcaseprő meg Cirmos Liza (a macskáknak is van bajusza!), anyura pedig képzeletben rádobunk egy klepetyust, ő lehet az álom, csak időben el kell illannia az ágyunk mellől! Szóval hajrá, indulhat a legnagyobb szuperprodukció: világsiker fejben! (Lackfi János)

Dal az álomról

Éjszaka van már,
csak a hold világít,
nesztelenül kúszik
a fénykígyó az ágyig,

szuszog már a paplan is és
szendereg a párna,
köztük éli világát az
alvó ember álma

felsiklik a vállára és
végigfut a mellén,
felgyűri a lepedőt és
letelepszik mellé

átöleli, mint a szél egy
régi, nyári estén
Édesanya tejkaramell
ízű, puha testét

megmoccan,
most szárnya nő,
most meglibben az árnya,
lassan bontja tollait egy
óriás, tarka páva –

de
elég, ha egy pillanatra
kidugjuk a lábunk,
a paplan alól kiugrik és
elszalad az álmunk.