Illusztrációk Lázár Ervin meséihez – Bemutatjuk Szántói Krisztiánt

Kérjük, mutatkozzon be röviden, mikor indult illusztrátori /művészi pályafutása, milyen szakmai sikerekre büszke?

Nem lenne kerek a bemutatkozás, ha nem említeném meg apámat, aki általános iskolában a rajztanárom volt, és akitől a rajzszakkörökön elsajátítottam az alapokat. Azt hiszem a pécsi művészeti középiskolai tanulmányaimat sem hagyhatom ki, az ötvösszakot, az osztályt, a tanárokat, az egész miliőt, a vicces, időnként az abszurdba forduló élményeket, a nyári alkotótáborok plein-air festéseiből levont tapasztalatokat, illetve anyai nagyszüleimnél töltött időszakokat, ahol megismertem a földet, az állatokat, az egyszerű, nyers életet. Ez az egész illusztrálás dolog szerintem középiskolai könyvek lapszélein kezdődött, hogy megnevettessem padtársaimat óra közben, amikor nem lenne szabad. Az Iparművészeti Főiskolán Pálfi György bátorított leginkább rajzolásra  Mariscal, Tomi Ungerer, Ralph Steadman munkáival. (Mégis akkoriban legjobban Gulácsy Lajost, Szalay Lajost, Schiele-t, és Van Gogh-ot szerettem)  A beköszönő digitális korszak nem volt az ínyemre, jobban szerettem a színesceruzát, akvarellt és tust, a romantikus hangulatot, és a nyers, őszinte, groteszk rajzokat. 1998-ban diplomáztam, azóta illusztrálok, és csökönyösen ebből próbálok megélni. Sok lapban rajzolhattam: Boss, Hölgyvilág, Figyelő, Profiterol, Reader’s Digest, de végül annak örültem a legjobban, hogy végre könyvet is illusztrálhatok. (Ádám világgá megy, József Egyiptomba megy, Misi meséi, Kocsi és vonat,  Betyárvilág).

Mit jelentenek Önnek Lázár Ervin meséi, mi alapján választotta ki a mesét, amelyhez az illusztrációt készítette?

Gyerekkoromban nem olvastam Lázár Ervintől, csak belelapoztam a könyvtárban, láttam a Réber-rajzokat, de aztán Janikovszky-könyvet vittem haza, mert abban több volt a kép. A tévében láttam akkoriban tévéjátékot, A kisfiú meg az oroszlánokat, A négyszögletű kerek erdőt, de ezek az adaptációk kisfiúként inkább taszítottak (talán túl konkrét, mesterkélt, fülledt volt ez a világ, nem tudom), leginkább a Szegény Dzsoni és Árinka mesefilm tetszett. Most viszont találomra kiválasztottam egy művet, a Berzsián és Didekit, és egyből megtetszett. Az abszurd mellett viszont valami romantikusat is éreztem ebben a világban. Ez egy olyan hely, mint Gulácsy Lajos Na’Conxypanja, fura figurákkal. Jó volt olvasni, a változatos karakterek, helyek, nyelvi leleményességek, ötletes fordulatok kínálják magukat az illusztrátornak!  Kicsit magamra ismertem Berzsiánban, aki időnként felhúzza magát, félrevonul, aztán megbánja. Az Áttentő Redáz is egy ismerős figura, aki sötétséget áraszt, vele kell mindenkinek megbirkózni élete során, hol önmagában, hol a világban.

Mit tartott szem előtt illusztrálás közben, mi okozott nehézséget, illetve örömet munka közben?

Az elmúlt évtizedem a megélhetésről, megbízásokról szólt leginkább. Az ember sokszor nem engedheti meg, hogy teljesen magát adja, alkalmazkodni kell az elvárásokhoz, a grafika stílusában, hangulatában, technika megoldásokban egyaránt. A komoly, drámai vonalvezetéstől a kommerszig széles skálán kell tudni mozogni, de bízom benne hogy egyre több olyan kreatív igazgató, művészeti vezető lesz, akiknek van szeme arra, hogy  a megfelelő művészt kérje fel a feladatra, ne várjon el olyan jellegű munkát, amit az a művész nem, vagy csak nehezen tud összehozni, mert más a habitusa. Úgy jó, ha igazán kreatívan lehet dolgozni, önmagunkat adni.
Gyermekkönyv-illusztrációnál egyre jobban abban hiszek, hogy felül kell emelkedni az élet mindennapos problémáin, a  lelki gyötrelmeken, nem ez az a terület, ahol a közönség az alkotó állapotára, belső vívódásaira kíváncsi, ami az alkotásra is rávetül. Persze a világot meg kell ismerni, majd a belső szűrőkön keresztül újraértelmezni, redukálni, átírni, a lényegtelent elhagyni, a lényegest kiemelni, illetve elképzelni, ami még nem volt, az irodalmi mű szolgálatában, azt kiegészítve, gazdagítva, megfelelő rajzi készséggel, technikai tudással felvértezve.
Lázár Ervin-t olvasva azt gondoltam, hogy ide tényleg a realisztikusságtól elszakadó, letisztult, mégis játékos, kedves, elvontságából adódóan az abszurdat, lehetetlen is frappánsan ábrázolható grafikai világ illik, mint amilyen a Réber Lászlóé. Ez alapján a kiállításon szereplő újak közül a plakáton is szereplő Perjés Bernadett készítette illusztráció tetszik a legjobban. Több képet is csináltam, figurákat vázlatoztam (blogomon mindent felraktam), de valami miatt én most mégis inkább festeni akartam, melegséget ábrázolni a téli atmoszférában, kedves, karakteres figurákkal.

Min dolgozik jelenleg, mik a jövőbeni tervei?

Szeretnék a jövőben is könyvillusztrációval foglalkozni, de sajnos most semmi nincs kilátásban, minden nagyon bizonytalan lett. A Reader’s Digest Válogatás ad havonta egy-egy illusztrációs feladatot, az idén ez volt a biztos pont, illetve időnként megkeres a Móra Könyvkiadó. Most az foglalkoztat, hogy fából, papírmaséból figurákat készítsek, illetve folytatni akarom a kavicsfestést. Régóta kedvelem Paul Klee bábfiguráit. A Flickr, Etsy és egyéb internetes helyeken pedig rengeteg ízlésesen dekorált bábut látni, ami inspirál, hogy én is elkészítsem a saját kis világom. Reménykedem, hogy a dolgok jobbra fordulnak.

[fblike]