Oszoli Márti
A Könyvfesztiválon különös érdeklődéssel kerestem Nyulász Péter új kalandregényét, mely a Balaton legendájának újraéledését ígéri, egy feledésbe merült mítosz nyomán. A szerzőtől eddig verseket, mondókákat olvashattunk (Zsubatta! Miazami? Miazmég?). Azt is tudjuk, hogy történelem-földrajz szakos diplomája van, emiatt is izgatott, hogy milyen lesz a regény. A másik ok, hogy nyaranta a családdal kedvelt kirándulóhelyünk a Balaton-felvidék, kíváncsi voltam, miazamit még nem tudok róla.
A borítóval egybeszerkesztett fület kihajtva, a Balaton-felvidék „varázstérképe” jelzi, mely vidékeken, tájakon fogunk járni olvasás közben. Belelapozva pedig, Bohony Beatrix illusztrációi sejtetik a könyvben rejlő titokzatos világot, melyben a Bakony varázslója, Kamor, útnak indul Helka hercegkisasszony beiktatási ünnepségére. A szekerén két állandóan éhes, ugyanakkor igen csintalan manó találgatja a hercegnő avató menüjét („palacsinta vagy túrógombóc”). A varázsló a Szurdokvárban lakik, s el kell jutnia a Soktornyú Kastélyhoz, ami a tihanyi félszigeten található. Eközben a kastélyban a leendő hercegnő az unalmas táncpróbák elől a veszélyekkel teli, tiltott rengeteg egy közeli tisztására szökik szamócázni. Itt talál rá hűséges apródja, akivel a tréfa kedvéért korábban már öltözéket is cseréltek (koldus és királyfi-motívum), s így mennének vissza a Kastélyba, ahova azonban nem jutnak be, mert a palotát eközben rejtélyes támadás érte. Minden kapu zárva, sehol egy lélek, leszámítva az egy főlovászt, Nóniuszt. Mint Csipkerózsika meséjében, a palota összes lakója mély álomba merülve alszik. Nóniusz is csak annyit tud, hogy fekete madarak és csúszómászók ütöttek rajta a palotán, és valamiféle csillámport szórva lebénították a Kastély népét, s ő is csak úgy vészelhette át, hogy a lovardában maradt az állatok mellett. Aztán felsejlik, hogy a támadás hátterében ki nem beszélt titkok rejlenek, melyek első homályos foszlányait a főlovász és az apród próbálgatja összeilleszteni. Megtudjuk, hogy Bora, a Bakony boszorkánya valaha a tihanyi hercegi pár életére tört, s a szóbeszéd szerint Helka nagynénje, Horka, egy átok folytán hollóvá lett, párja, Thuz, pedig erdei vadkanná. De miért kellett annak idején eltitkolni Helka hercegkisasszony születését? S miért egy nádbölcsőben ringatózva (mózesi analógia) találja meg a kis csecsemőt az apród? Mivel véletlenül Helkára is kerül a lemoshatatlan csillámporból, nem várhatnak tovább. Meg kell találniuk Kamort, akitől a segítséget remélik. Lóhátra kapnak, s nekiindulnak a félelmetes Erdőn át, hogy eljussanak a varázslóhoz, és feloldhassák a Soktornyú Kastélyra telepedett gonosz átkot.
Ezekkel a kalandokkal indul Nyulász Péter izgalmas meseregénye, melynek cselekményeit egy régi legendára építi a szerző. Az új történet valójában Lipták Gábor: A Balaton tündére – című legendájának (ami Fáy András Sió tündéres regéjének átirata) szerves folytatása. Helka hercegkisasszony a régi legendából ismert Helka és Kelén hercegi pár gyermeke, s ő az, aki most a veszélyekkel teli útra vállalkozik hű testőrével és pajtásával, hogy félelmüket leküzdve szembenézzenek a gonoszokkal. Útjuk során különös segítőkre találnak, elkíséri őket a varázsló két szeleburdi manója, akik nem csak galibát tudnak okozni, hanem megérzik a „varázsnépek” közelségét. Mindamellett finnypetrásan félrehallanak mindent, hercegnői felvonulás helyett „hencegős felborulás”-t értenek például. A humor finoman végig jelen van a műben, s kellő pillanatban fel is oldja a feszültséget, a kis főhősök pedig az izgalmas kalandok során végigjárják a balatoni táj mesés helyszíneit, s lassanként felgöngyölítik a múltjuk titkait.
Amellett, hogy nagyon érdekfeszítő a regény (titkos, olykor beszélő naplóval, különböző színekben fénylő térképpel, mely a veszélyes helyeket jelzi, átokhínárral borzongatva), mégsem rémisztő a történet. Mértéktartó, nem kelt hatásvadász izgalmakat csakis „továbbolvasási” izgalmakat, ha van ilyen fogalom. (Ezt a folytonosságot egy apró dolog zavarja csak meg: a kötet minden oldalának tetején megjelenik a szerző és a cím. Ez időnként kizökkenti az olvasót a mű élvezetéből).
A regényben nincs felesleges agresszió, nincs benne öldöklés, az ellenséget különböző cselekkel hatástalanítják a főhősök. Például a ronda, szőrös, szakállas békák a kőolvasztó szerkezet segítségével dermednek kővé, s máris ráismerhetünk Szentbékkálla helységre, a Kőtengerre. Az Óriás, amikor elveszíti erejét, bazaltoszloppá alakul át. Így a különös bakonyi felszíni formák kialakulására is kap egyfajta magyarázatot a gyerekolvasó, mégsem didaktikusan.
Ötletesek az eredetmondák, van sodrása a cselekménynek, ugyanakkor nem csapong és követhető. A fejezetekben átszövik egymást a történetszálak, emiatt állandóan fennmarad az olvasói figyelem.
Méltó hazai képviselője lehet e regény a külföldi gyermekirodalomban oly népszerű fantasy- történeteknek. Ebből a szempontból hiánypótló mű a hazai kortárs gyerekirodalomban.
Mindemellett késztetést érzünk, hogy elmenjünk a regényben szereplő helyekre, s megkeressük Agont, az óriások vezérét a Szent György-hegyi bazaltorgonák között. Vagy reménykedünk, hogy a sajkodi szamócásban összetalálkozunk Traminival és Furminttal, a két pajkos manóval. A regény beszédes nevei adják az egyik legizgalmasabb „kutatómunkát”. Ha filmet készítenének belőle, bizonyára jó hosszú lenne a stáblista. Például Kamor lovát Cuhának, a javasasszonyt Rezinek hívják, a pelekapitány pedig a Boncsos névre hallgat. De aki ezekből nem ismer rá a jellegzetes bakonyi helyekre, azoknak említhetném Ravi Olivér (becézve Ravi Oli), a főszakács, vagy Rigó Jancsi, a kukta nevét. Most már csak azt kellene tudni, hogy mi is lesz vacsorára: palacsinta vagy túrógombóc?
Nyulász Péter nem titkolt szándéka volt e könyv megírásával az is, hogy újra felfedezzük a Balaton környékének gazdag természeti kincseit, gyönyörű helyeit. Ha a füredi partokon ücsörgünk, s a vízen a két legöregebb balatoni hajó, a Helka vagy a Kelén ringatózik, már azt is tudni fogjuk, kikről nevezték el őket hajdanán. Csak aztán vigyázzunk, mert aki nem olvasta a Helkát, az még nem tudhatja, hányadán is állunk Sióval, a Balaton tündérével, akit egykor elátkozott a Bakony varázslója, s hogy most akkor tündér-e, avagy gyíkszerű lény, aminek förtelmes polipkarok kígyóznak a fején. Óvatosan lógassuk tehát a lábunkat a vízbe!
Nyulász Péter: Helka – A Burok-völgy árnyai
Bohony Betarix illusztrációival, Betűtészta Kiadó, 2011.
