Lányos házak elengedhetetlen tartozéka a hercegnő-királylány-tündér főszereplésével íródott mesekönyvek garmadája. Szerencsére akad is ezek közül választék jócskán a piacon, és jó hír az is, hogy akkor is megörvendeztethetjük gyermekeinket ilyesfajta tematikájú könyvvel, ha nem csupán a habos-babos rózsaszín álomcsodákra helyezzük a hangsúlyt, hanem mind képi, mind szövegvilágában igazán igényes és léleksimogató kiadványt szeretnénk a kezükbe adni.
Ez utóbbira nagyszerű példa a Finy Petra által írt és Takács Mari által illusztrált A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány című kötet, mely 2009-ben, a Csimota Gyerekkönyvkiadó „tolerancia” sorozatában látott napvilágot. A sorozat nem titkolt célja, hogy a gyerekek kezébe olyan könyvek kerülhessenek, melyek művészi kidolgozásúak és történetiségükön túl valamiféle mélyebb mondanivalót is hordoznak.
A szóban forgó mese a varázslatos Távol-Keletre, Kínába repít bennünket, ahol megismerhetjük a szépséges és tiszta lelkű, beszédes nevű Bái hercegkisasszonyt, aki azonban hiába gyönyörű, kérője nem akad, csupán százhuszonhárom, ami az ő esetében meglehetősen csekélynek mondható szám. Hogy mi az oka ennek a szerencsétlenségnek? Nem más, mint hogy Bái rendelkezik egy apró testi hibával, méghozzá, hogy bőre eredendően hófehér. Éppen olyan hófehér, mint amilyenre kenik saját orcájukat a császár udvarában sétálgató hölgyek, lévén ez a szépség jele arrafelé. Ám úgy tűnik, ez a szín csak addig tűnik kívánatosnak, míg mesterségesen idézik elő, ha valaki természetszerűleg hordozza magán, az már kifejezetten riasztóan hat a társadalom többsége számára. (Érdemes ennek kapcsán elgondolkodnunk azon, hogy is van ez mifelénk, itt a valóságban? Mennyi mindent követünk el annak érdekében, hogy bőrünk, egyenletes bronzszín árnyalatot kapjon, mondjuk a nyári nyaralás végére, és közben vajon eszünkbe jut-e annak a velünk élő kisebbségnek a helyzete társadalmunkban, amelynek bőrszínét eredendően színezte ilyenre a Természet?)
A szomorú hercegkisasszony elvágyódik ebből a közegből, és patakhangú cseppcsengettyűjén magához hívja legjobb barátját, az Arany Sárkányt. Merthogy Bái hercegkisasszony nem számíthat másra, csak a sárkányokra: a Piros, a Kék és az Arany Sárkányra, akiknek mind megvan a saját külön feladatuk a világban: az egyikük a tűzre és az érzelmekre felügyel, másikuk a vízre és a beszédre, a harmadik pedig a földre és az értelemre. (Igaz, a hercegnő kimonóján szerepel egy negyedik, egy Fehér Sárkány is, ám őt még sosem látta ezidáig senki.)
Az Arany Sárkány segítségével eljut tehát a Fehér Birodalomba, ám ott – bőre bár hasonlatos a többiekéhez – szemformájával kelt viszolygást a hercegekben. Barátja ekkor a Száműzöttek Országába röpíti, ahol csupa olyan ember él, aki saját hazájában valamilyen tulajdonságában különbözött a többiektől, ezért kitaszítottá vált. Itt végre külsejétől senki sem botránkozik meg, ám rá kell jönnie, van valami, ami az itteniektől is megkülönbözteti őt: sosem lenne képes felvállalni azt a gyűlöletet, ami az ország lakóinak szívében lakozik! Csalódik az emberiségben, és visszafordíthatatlan tettre szánja el magát: elviteti magát a Sárkány Mesterhez, hogy segítségével elvethesse emberi mivoltát és átváltozhasson. Így is történik: ettől a perctől kezdve Fehér Sárkányként járja az eget. Ő felügyeli ezentúl a levegőt és a lelkeket. Ővele válik végre teljessé a világot mozgató négy elem- illetve az embert emberré tevő négy fő rész egysége.
Nem mehetünk el szó nélkül a képek mellett sem: Takács Mari sejtelmes és titokzatos keleti mintákat felhasználó illusztrációi nem csupán kísérői a szövegnek, hanem egyenrangú, gyönyörű, különleges kiegészítői is annak.
A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány lenyűgöző nyelvezettel, burjánzó keleti motívumokkal teletűzdelt hasonlatokkal és szimbólumokkal bíró mese. Egyedülálló módon beszél a másságról, a kirekesztettségről, az elfogadásról és arról a tényről, hogy a Világegyetem egységében mindennek és mindenkinek helye és feladata van, függetlenül attól, mennyire felel meg a többség által támasztott elvárásoknak.
Pásztor Csörgei Andrea
