A különös nevű csirkák szeretik a körhintázást. Ám a körhinta elromlott, nem indul el, így sorsára hagyják, s elmennek. Fazék, a legkisebb csirka azonban nem tart velük. Ő az, aki még túl kicsi mindenhez, ahhoz is, hogy felüljön a körhintára. Úgy dönt, megjavítja az elromlott szerkezetet, hogy végre egyszer ő is felülhessen a körhintára. Felicián, a harmona segít neki. Igaz a csirka kicsi, a harmona pedig nagy, mégis sok közös van bennük. Barátok lesznek, együtt töltik az időt: beszélgetnek, tervezgetnek, álmodoznak. Az idő azonban gyorsan szalad, gyorsabban, mint a körhinta. Az égen harmonák húznak el délnek, és Felicián repülni vágyik velük. Mégis marad, hogy segítsen a kis csirkának megszerelni, ami elromlott.
Timo Parvela a mérleghinta után körhintáról mesél a tőle megszokott lassú, meditatív, érzelmes hangon. Persze most is többről van szó, mint egyszerű játszadozásról: a kapcsolatokról és az időről, amely gyorsan telik, ha jól érezzük magunkat, de elváláskor összezavarodik.(Pompor Zoltán)