A gyermekkönyvek rengetege sokszor még azok számára is átláthatatlan szövevény, akik napi rendszerességgel tájékozódnak benne. Akinek mindennapi élménye a kortárs gyermekirodalom, annak könnyebb dolga van; aki viszont most vág bele – figyelmeztetem, iránytű nélkül meg se próbálja. Iránytű lehet az olvasó saját ízlése (megérzések, szépérzék és sok-sok olvasás együttese alakítja ki), mások véleménye (a helyi baba-mama kör szakértőjétől kezdve profi honlapokig mindenki tudni véli, mi a szép és a jó, mit érdemes megvenni, mit kell mesélni) és a „szakma” konszenzusa (konferenciák, recenziók, kritikák, díjak és kiadványok zsűrizik, kanonizálják az értéket).

Pompor Zoltán

A gyermekkönyvek rengetege sokszor még azok számára is átláthatatlan szövevény, akik napi rendszerességgel tájékozódnak benne. Akinek mindennapi élménye a kortárs gyermekirodalom, annak könnyebb dolga van; aki viszont most vág bele – figyelmeztetem, iránytű nélkül meg se próbálja. Iránytű lehet az olvasó saját ízlése (megérzések, szépérzék és sok-sok olvasás együttese alakítja ki), mások véleménye (a helyi baba-mama kör szakértőjétől kezdve profi honlapokig mindenki tudni véli, mi a szép és a jó, mit érdemes megvenni, mit kell mesélni) és a „szakma” konszenzusa (konferenciák, recenziók, kritikák, díjak és kiadványok zsűrizik, kanonizálják az értéket). Az utóbbi időben az információ jobbára a világhálón terjed, hiába vágynak szülők, pedagógusok, könyvtárosok egy kézzelfogható kézikönyvre (lexikonra?), kevés magyar nyelvű, használható darab van a piacon. Hogy miért nincs frissebb, a magyar gyermekirodalom szerzőit, illusztrátorait bemutatóm, Borbély Sándor szerkesztette Kik írtak a gyerekeknek? című „kislexikonnál”, annak több oka is van, a legsúlyosabb ezek közül a kutatóintézet, a szakmai összefogás hiánya. Ne gondoljuk, hogy egy vagy két kutató képes összegyűjteni és lexikonba rendezni az évszázados magyar gyermek és ifjúsági irodalom teljes spektrumát. Lehetetlen vállalkozás ez egy embernek – lehetséges lenne viszont egy szakértői csapatnak, akik lelkes diákokkal kiegészülve létrehozhatnák a magyar gyermekirodalom enciklopédiáját. Erre azonban még éveket (remélem nem évtizedeket) kell várni.

Addig is félre bánat, félre bú, örvendjünk, mert megjelent Lovász Andrea szerkesztésében a Navigátor, amely a magyar nyelvű gyermekirodalom utóbbi évtizedének értékes alkotásait mutatja be azoknak alkotóin keresztül. Ábécérendben sorakozik egymás után 100 szerző (Ágai Ágnestől Zalán Tiborig) ráadásként egy antológia (a Friss tinta!) az utóbbi tíz esztendő gyermekirodalmának lenyomatát adva. Álljunk meg egy pillanatra, dobjuk el a sötét szemüveget, amellyel pesszimistán szoktuk nézni a magyar valóságot, és csodálkozzunk: egy évtized alatt volt 100 olyan szerző Magyarországon, aki vállalta, hogy a gyerekek számára valamilyen értékes dolgot ír, rajzol. Milyen nagyszerű dolog lehet ebben az országban gyereknek lenni! És mintha az antológia szerkesztője és kiadója is megérezte volna ezt a friss, melengető áramlatot: olyan könyvet álmodtak meg, amely nemcsak az okos felnőttekhez szól, a gyermek legalább olyan szívesen kézbe veszi ezt a színes mesevilág ígéretével kecsegtető albumot.

A sok kép és a sokféle szövegtípus miatt egyéni hangulata lett a könyvnek. A szerzők nem távoli, bogaras nénik, bácsik, akik sötét szobában gépelgetik irományaikat, hanem eleven, hol vicces, hol szomorú Emberek, akik érzéseikről, gondjaikról, örömeikről beszélgetnek az olvasóval. Nagyszerű ötlet, hogy a rövid életrajzuk, megjelent könyveik (sőt hangoskönyveik) és díjaik mellett a szerzők gondolatait is olvashatjuk, szemükbe nézhetünk. Arról nem is beszélve, hogy az oldalpár jobb oldalán belekóstolhatunk valamelyik művükbe – aki olvasta, annak újra felidéződik a kellemes élmény, aki még nem, az ettől a falattól kedvet kaphat az egész könyv (vagy akár életmű) elolvasásához.

Lovász Andrea az előszóban arról ír, hogy a Navigátor elsősorban a gyermekek érdeklődésére tarthat számot, de a felnőtteknek sem érdektelen a könyv, a kortárs gyermekirodalommal hivatásosan foglalkozók ugyanúgy hasznát vehetik. Nem gondolom, hogy nagyon reklámoznom kellene a könyvet, aki egyszer kézbe veszi, biztosan kitalál valami okosat, hogyan tudná hasznosítani (Nézd csak, fiacskám ez a bácsi ott született, ahol te! vagy Tudtátok, hogy Varró Dani írt már verset a Burger Kingről is?). Különösen hasznos lehet a könyv leendő szülők számára, akik már most azon töprengenek, hogyan állítsák össze gyermekük könyvtárát. De iránytű könyvtárosoknak is a beszerzésekhez, foglalkozások tervezéséhez, s legalább ilyen nélkülözhetetlen segédeszköz a mindennapos pedagógiai munkához.

Jó lenne minden (iskolai-, gyermek-) könyvtárban találkozni a Navigátorral, jó lenne, ha szülők ajánlanák egymásnak, ha gyerekek közösen lapozgatnák, olvasgatnák ötleteket merítve új olvasmányokhoz, projektekhez. És jó lenne, ha a Navigátort követné még sok-sok olyan gyermek- és felnőtt szabású ismeretterjesztő kiadvány, ami felhívná a figyelmet arra: mennyi érték, mennyi szépség van a magyar gyermekirodalomban – talán többen olvasnának gyermekkönyveket ilyen ínycsiklandozó tálalást látva, talán többen ragadnának tollat, hogy ők is bekerüljenek a 2020-ban megjelenő folytatásba!

Navigátor. Kortárs Gyerekirodalmi Lexikon.

Szerk. Lovász Andrea

Cerkabella Kiadó, 2010.