Ma ünnepelte 1 éves születésnapját a Két Egér Könyvesbolt
A Csodaceruza 44. számában Mészáros Jánossal, a bolt tulajdonosával beszélgettünk. Ezt az interjút ajánljuk olvasóink figyelmébe.

„Mi ez? Egy egérbolt?!” – hallja naponta százszor Mészáros János, a Két Egér könyvesbolt egyik tulajdonosa. Hát igen, ez egy egérbolt, ahol rengeteg kulturált művelt egér lakik a könyvek között, és a könyvekben. Az egerek színeket vizsgálgatnak, múzeumokban mászkálnak, bolyonganak Budapesten és „Különös Lények” között, mellesleg a gyerekek számára is élvezhetően mutatják meg, milyen nagyszerű dolog a művészet története.

Milyen környezetből jöttél?

Az anyukám most is a szülői ház közelében lévő általános iskolában dolgozik, magyar-történelem szakos tanár, végül én is ezt a két szakot végeztem a Tanárképző Főiskolán, bár könyvtár szakosként indultam. A nagymamám gyermekkönyvtáros („Mi, gyermekkönyvtárosok…” – mondogatta), az apukám újságíró volt. A húgom is újságíró lett.

Melyik gimáziumba jártál?

A Berzsenyibe, ami nagyban meghatározta az érdeklődési körömet. A mai napig sem szakadt meg a kapcsolatom néhány számomra fontos emberrel, akik szintén ott voltak tanárok vagy diákok. Gimnázium után dolgoztam egy kicsit színházban, majd levéltárban. Azután a Tanárképző Főiskolára, majd Debrecenben filozófia szakra jártam (nem túl sok meggyőződéssel).

Onnan merre indultál?

Három és fél évet – segédápolóként – Pesthidegkúton dolgoztam a Rókus Pszichoterápiás Osztályon. Itt nagyon fontos dolgokat tanultam. Természetesen nem a segédápolói feladatok vonzottak, hanem ez kellett ahhoz, hogy terápiás jellegű csoportokban is dolgozhassak. A későbbi pályafutásomra legnagyobb hatást Kalmár Éva bábcsoportjai tették. A bábozás innentől vagy tíz évig része volt az életemnek. Volt egy délutáni művészeti csoportunk is Mészáros Vikivel, ahol elképesztő dolgok születtek. Utólag nem is nagyon értem, mert mai szemmel nézve nagyon keveset tudtunk arról, hogy ezt miként kellene csinálni. Szabályos kiállítást is rendeztünk az ott készült műalkotásokból. Sokat jártunk kiállításra olyan emberekkel, akik nem biztos, hogy életükben betették volna a lábukat a Műcsarnokba. Izgalmas időszak volt.

Miért éppen Rogers-rendszerű iskolába mentél tanítani ezután?
A lényeg éppen az, hogy nem beszélhetünk Rogers-rendszerről, talán ezért mentem oda, folyamatos együttgondolkodás volt (annak az összes előnyével és nem kevés hátrányával), hatalmas szellemi energiákat mozgósított az a társaság a napi működés során is.
És persze érdekelt a vizuális nevelés, és a Rogers nagyon jó alapot adott ehhez. Szinte mindenkinek volt valami nagyon erős vizuális késztetése abban a társaságban, plusz továbbképzésre is jártunk, például a GYIK-műhelybe.

Hogy kerültél a mesék közelébe?

Szintén a rogerses időkben jártam Kende B. Hannához gyermekpszichodrámát tanulni. Előtte csak szerettem a mese műfaját, de azóta már érteni vélek néhány alapvető törvényszerűséget, így azt is, hogy olykor miért nem mese egy mai szerző által mesének szánt szöveg – ezek persze attól még lehetnek jó prózák, csak ne nevezzük őket mesének. Kende B. Hannától a mesék megértésén túl azt is megtanultam, hogy a gyerekek sokkal inkább képesek az absztrakcióra, mint azt korábban gondoltam.

Ha jól tudom, volt egy „hivatali” időszak is az életedben.

Öt évig az Országos Közoktatási Intézetben dolgoztam. Ha már mindig mondogatom, hogy kitől mit tanultam: ott Schüttler Tamástól tanultam sokat – aki akkor az Új Pedagógiai Szemle főszerkesztője volt – a szerkesztői hivatásról. Sok tekintetben az ottani munkát folytattuk, amikor megalapítottuk Szatmáry Nórával a cégünket Aula.info néven, mely név eredete szintén az OKI-s időkre emlékeztet. Sok oktatással, pedagógiával, illetve társadalomtudományokkal foglalkozó könyvet, kiadványt gondozunk, szerkesztünk a mai napig… Közben jöttek a saját könyvek, majd a könyvesbolt.

Ha egy szülő azt kérdi tőled, hogy szerinted milyen egy jó gyerekkönyv, mit válaszolsz neki?

Természetesen az a jó köny, amelyik megtalálja az olvasóját, de ez már közhely. A kérdés az, hogyan találja meg. A mi egeres sorozatunk a nyolc-tizenkét éves korosztálynak szól, de nagyon sokszor veszik kisebbeknek, akik nem valószínű, hogy olyan módon be tudják fogadni a könyveinket, ahogyan mi elképzeltük. Ilyenkor elképzelhető, hogy sikerül egy olyan másik megközelítést találni, ami egy hároméves számára is élvezetessé teszi; de az is lehet, hogy tiszta kudarc az egész, és a gyereknek, mire már megértené, addigra el is ment a kedve az egeres sorozatunktól, a művészettől, meg mindentől. Az utóbbi esetben mondhatjuk, hogy mi figyelmezettetünk mindenkit, hogy csak nyolcéves kortól. De az első esetben meg minek szigorkodnánk.

Azért a gyerekkönyveknél legalább ki lehet kötni, hogy legyen esztétikus. Jó, persze, és a szöveg lehetőleg legyen irodalmi igényű… Vagy ne?

Szóval ez a jó könyv dolog eléggé gyerekfüggő, szülőfüggő, meg hangulatfüggő, meg pénzfüggő; így aztán egyre kevésbé merek erről mindenfélét kijelentgetni.

Noha a külföldi múzeumokban járva rengeteg pedagógiai jellegű kiadványt láthatunk, és elvétve itthon is akadtak kísérletek hasonló jellegű könyvekre, ilyen határozott célú, végiggondolt kiadványsorozattal eddig még nem találkozhatunk Magyarországon. Milyen a visszhangja?

A gyerekektől, szülőktől, sőt múzeumpedagógusoktól is nagyon sok elismerést kaptak már a könyveink. Persze sokaknak van hiányérzete, egyesek több komolyságot vagy több lazaságot várnának el, néha egészen más koncepciót. Vicces, hogy van, aki Branda Laci; van, aki Rubik Anna; mások pedig Rácz Nóra illusztrációira esküsznek. Nehéz mindenkinek egyszerre a kedvére tenni. Szerintem a sorozat minden újabb könyve egy kicsit jobb. Mindenféle tapasztalatokat beépítünk, többek között a gyerekfoglalkozásokét is. A saját boltunkban is heti rendszerességgel vannak hol művészeti, hol inkább kézművesnek nevezhető foglalkozások. Na, igen, a saját bolt abból a szempontból nagyon jó, hogy időnként szembedicsérik az embert a Színek vagy a Bolyongások Budapesten kapcsán.

Hogyan finanszírozható a sorozat ezekben a nehéz időkben?

Lehetne panaszkodni, de azért mindig akadnak pályázati források, azok nélkül tényleg nehezebb lenne. A művészeti könyveknél az bonyolítja egy kicsit (nem is kicsit) a helyzetet, hogy képanyag különféle díjai és jogdíjai megdobják a költségeket. Pedig nagyon sok múzeum segít minket azzal, hogy ingyen vagy jelentős engedménnyel bocsátja rendelkezésünkre a reprodukciókat… Szóval, mindeddig sikerült előteremteni a pénzt.

Hova megy a Két egér legközelebb?

A Fekete-fehér című könyvvel nyár végére kellene kijönnünk: itt például a fekete-fehér fotó, különféle grafikai technikák, meg fekete ruhák és fehér gallérok lesznek a vizsgálódás tárgyai. A Múzeumi Egér és unokatestvére egy elég sajátos térben mozognak majd, ami nem annyira múzeum; de ez legyen meglepetés. Ehhez kapcsolódik még egy vagy két kisebb kiadvány, ezekből vagy lesz valami, vagy sem.
A tervezés fázisában van az a kötet, amelyben a műalkotások történeteit szeretnénk bemutatni. Egy festmény keletkezésének a története időnként legalább annyira érdekes, mint az, ami magán a képen látható.

Milyen a viszonyod a Két egérhez?

A sorozat Jánosi-Halász Rita, Entz Sarolta és Fekete-Horváth Erika ötlete alapján indult. A végleges koncepcióhoz magam is sokat hozzátettem, például az egereket. Ebben a két figurában elég sok ilyen-olyan tapasztalat ott van, amit összeszedtem az eddigi munkáim során. Azért menet közben is vannak gyökeres változások. A párbeszédes formát, ami az első könyvekben szinte kizárólagos, nehéz volt tovább vinni; a Bolyongások Budapesten ebben újított, már van rendes elbeszélője is, az unokatestvér. Ő mesél (fényképez, rajzol) a városról, pontosabban arról, ahogyan a Múzeumi Egér megmutatja neki. Úgy érzem, ez egy folytatható projekt így, ebben a formában: Rácz Nóra is nagyon eltalálta azt a képi világot, mármint, hogy hogyan illusztrál egy egér, aki a Múzeumi Egér unokatestvére.

Vannak egyéb írói ambícióid is?

Nincsenek. Szerintem már így is túl sok jó magyar író van. Jó lenne többet olvasni őket. Erre nem mindig van idő. Én kampányszerűen szoktam olvasni egymás után több könyvet, olyankor jaj a határidőknek…

Kit javasolsz „körülírásra” legközelebb?

Kovács Esztert. Vagy még inkább Banyó Pétert és Kovács Esztert. Velük kellett volna kezdeni.

Mészáros Jánossal Boga beszélgetett

A Két Egér Könyvesbolt címe:  1097 Budapest, Lónyay utca 42/a. Nyitva tartás: Hétfő–péntek: 10.00–19.00, Szombat: 10.00–14.00
weboldal: www.keteger.hu

Kapcsolódó videó: http://www.youtube.com/watch?v=ELoINZJcIvg&feature=player_embedded