Tóth Alexandrát kérdeztük

Hogyan kerültél az illusztráció világába?

Animációt tanulok a MOME-n, de hobbi szinten foglalkozom illusztrálással is. Még nem érzem, hogy bekerültem volna a világába, mert ez egy külön szakma, most még csak ismerkedünk egymással. Tetszik az a fajta kihívás, hogy egyetlen képpel kell kifejeznem egy hangulatot és történetet mesélnem. Egy csoda folytán kerültem kapcsolatba a Csodaceruzával és a lehetőség, hogy alkothatok benne, nagyon különleges nekem.

• Hogyan indul nálad egy illusztráció: a szövegből, a hangulatból vagy inkább egy vizuális ötletből?

Azt hiszem nálam kicsit mindig más indítja be az alkotást. Van hogy valamilyen vizuális inspiráció jön szembe velem, van, hogy amilyen technikát vagy anyagot választok az alkotáshoz, az szabja meg, hogy milyen irányba menjek.

• Milyen technikával dolgozol legszívesebben (digitális, akvarell, kollázs stb.) és miért?

Legszívesebben manuálisan dolgozom víz- vagy akvarellfestékkel, színes ceruzával, filctollal. Elkezdtem kísérletezni különböző anyagokkal is, mint például gyurma, zsenília fonal, festett elemek, különböző textilcafatok. Azért jólesik digitálisan is alkotni. Elkezdtem ismerkedni a 3D technikával is, remélhetőleg a közeljövőben hasznosítom ezt a tudást az illusztrálás terén is.

• Kik inspirálnak téged – illusztrátorok, művészek, akár gyerekkönyvek?

Leginkább a naiv, ösztönös alkotások hatnak rám, imádom a gyerekrajzokat. Nagyon inspirálnak a színes, merész, kicsit fura, extravagáns vizuális dolgok is, amikben van egy kis játékosság, túlzás, akár kaotikusság is. Azt szeretem, amikor egy alkotás nem akar ’tökéletes’ lenni. 

• Mit jelent számodra a Csodaceruza mint műhely?

Szuper lehetőséget, szabad alkotást, lelkesítő csapatot.

 • Milyen volt a kedvenc gyerekkönyved? Miért szeretted?

Sajnos nem emlékszem sem a címére, sem az alkotóra, de egy olyan könyv volt amiben nem volt szöveg, csak képek, és így az olvasónak kellett hozzá kitalálnia valamilyen történetet. Azt hiszem az űrbéli fiú érkezett a Földre és felfedezte a kontinenseket. A vizualitását is szerettem, de leginkább az ötletért rajongok, hogy nem készen kapok valamit, hanem még bevon az alkotásba a könyv készítője.