Búcsú Rigó Bélától

Ma reggel elhunyt barátunk, szerzőnk Rigó Béla. A Kincskereső szerkesztőjeként örömmel és kíváncsisággal figyelt mindent, ami a Csodaceruza környékén alakult, bármikor lehetett a szakmai segítségére számítani.
Mindig volt valamilyen publikációs terve. A feladatok lelkesítették, állandóan dolgozott valamin. Órákon keresztül tudott beszélni Katona Józsefről, József Attiláról, Janikovszky Éváról, félelmetesen jó emlékezettel rendelkezett, bármelyik nagy költőnket fejből idézte. Az irodalom volt a munkaeszköze. Hosszú költeményeket tudott Arany Jánostól, betéve tudta a József Attila-összest. Imádta az anekdotákat, mindig volt egy jó sztorija, kiváló humorérzékkel rendelkezett, szerette a jó vicceket.
Nagy rutinnal rendelkezett, ha szövegírásról volt szó, bármilyen műfajban meg tudott szólalni. Nyomdakész szöveget diktált, nem egyszer tanúi lehettünk annak, hogyan születik a mondat, a vers, hol minden szónak végiggondolt helye van. A nyelv inspirálta a leginkább, költő volt, szeretett játszani a szavakkal. A gyerekek nyitottságával tudott örülni a szójátékoknak, a ritmusnak, a rímnek, mindent tudott értékelni, ami nyelvileg igényes, leleményes. Jószívű volt és igazságos, segítőkész és figyelmes. Béla, nem felejtünk el, hiányozni fogsz!

Fotó: Lantos István