Ketten egy képhez
Kadlót Nikolett: Reggeli mimikri
Schall Eszter: Macska és a fű című képéhez
Egy cica osont át reggel az udvarunkon.
Az ablakból láttam, épp kakaót kortyolgatva.
Olyan hangtalanul suhant, mintha igaziból ott se lett volna,
a zsenge fű cirógatta a hasát.
Fürkészve szimatolt kaland után:
ügyesen lopakodott, mint egy kígyó.
Amerre járt, bundája hol barnás homokká,
hol meg fakéreggé változott.
Az aranyeső ágai közt még díszes szirompalástot viselt,
mint Csizmás Kandúr a mesekönyvemben.
De ruhája menten csíkosra váltott,
amikor kibújt a kerítés mögül –
akkor egészen zebrához hasonlított.
Amikor hirtelen eleredt az eső: pöttyös lett,
mint a bögre a kezemben, és úgy szaladt el, mint a nyúl.
Különös álcamester ez a sokszínű tekergő,
remélem holnap is előbukkan.
Addig meg elmesélem anyának, hogy
ettől a macskától szerintem még az is kitelik,
hogy egérré változzon.
Szabó T. Anna: Színkép
Schall Eszternek
Nem sakktábla a világ,
nemcsak fehér-fekete,
van kakas és nyírfaág,
van virág és van mese.
Nemcsak szám van, nemcsak szó:
van szín, forma, muzsika,
nézhető és fogható,
édes, érdes, szép sima,
van illat és hangulat,
szivárvány és délibáb,
lendület és indulat,
vágy, álom és így tovább,
mint egy diafilm, olyan:
minden dia pozitív.
Nem nézheted komolyan:
nevetni, játszani hív.
Van fekete és fehér,
és van ezer árnyalat,
sok színes toll összeér,
így növesztünk szárnyakat.
Diafilm az életünk:
fénykévében táncolunk.
Sötét a nézőterünk?
Szürkén látni nem tudunk.
Időnk is van: meg-megáll,
megnézhetjük mit mutat,
mielőtt még messze száll:
a világ csak hangulat.
Hangulat és indulat,
indulat és lendület,
sírhat, aki nem mulat –
ki nevetett, könnyű lett.
Nem sakktábla a világ,
ne csattogjon csatazaj –
nyári mezőt aki lát,
az csak napozni akar.
A pozitív napozik,
rajzol, versel, énekel,
élvezi, hogy élhet itt –
s itt a vége? Nem fut el.
