Boncsér Orsolya nem titkos naplója
2015. szeptember 14.

busz

A vasárnap nagyon hosszú lett, mert sokkal korábban kezdődött, mint máskor. A hajnali biciklis szakosztály igyekszik, de a hajnali csattanások és puffanások természetüknél fogva elkerülhetetlenek, akárcsak a hétvégi fúró emberek.

Munkával kezdtem és pudinggal zártam a mai napot. Közte voltunk piacon, cukrászdában és a csodálatos BKV múzeumban, ahol végigbeszéltük újra az öreg és fiatal buszok ügyét. És újra.

Főztem borsófőzeléket, és ettem ma pho levest is (és nem azért, mert a főzelék nem lett finom). Az ablakunk alatt elvonuló éneklő körmenet volt a mai utolsó élmény a puding előtt.

Ezen a héten komoly dolgok is történtek. Láttam és hallottam embereket embertelenül viselkedni és megnyilvánulni. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, amit a saját szememmel láttam vagy tapasztaltam az elmúlt napokban. Szeretnék olyan időkben élni, ami a legjobbat hozza ki mindenkiből.

A jövő héten – remélhetőleg – kiderül, hol fogunk élni, és lesz néhány fontos találkozó is, amire készülök. Leszek szövegíró, leszek fotós, és meséket is fogok felolvasni. Nem titkos naplót nem fogok írni.

Ez volt utolsó bejegyzésem.

Szuzi és a naplopókon és Nokdelin megtaláltok, ha pedig bármire kíváncsiak vagytok, kérdezzetek, és válaszolok. Sziasztok.