Bohony Beatrix (Marbushka Játék Manufaktúra)
2015. szeptember 4.

bohony
Ismét bizonyosságot nyert, hogy hatással vagyunk az időjárásra. Ablak-­ vagy autómosással bármikor el tudjuk intézni, hogy essen. Ez áll az iskolakezdésre is. Ahogy kiettük a lábunkat a szépen becsomagolt füzetekkel, felhengerelt kartonokkal megpakolva a házból, azonnal leszakadt az ég. Még nem tudom hogyan, de kamatoztatnunk kéne ezt a hihetetlen adottságot. Durván egy óra alatt beiskoláztuk Bojkát, aztán kutyaséta, majd teljes zavarodottság. Olyan szokatlan csend vett minket körül, hogy alig tudtunk gondolkodni. Az irodában könyebb volt, ott azért lehet vizualizálni a halomban/raklapon álló feladatokat. Lassan érkeznek a dobozba valók. Elkészült az Emma­Janka memória! Illetve majdnem. Tegnap Mónika összerakott húsz játékot. Otthon kibontottam vacsi után, hogy kipróbáljuk. Belenéztünk a dobozba és azt gondoltuk: ez így gáz. Szanaszét csúszkáló kártyák, milyen ez már? Ez nem vall ránk! Nosza a férjem iziben tervezett bele távtartókat (mi sem természetesebb: ­más tévét néz, olvas, mi távtartót tervezünk vacsora után), tehát lehet tovább vágyakozni a játék után amíg elkészül majd másodszor is. :­D Még egy kis újdonság mára ami bearanyozta a napom: elkészült az animáció az egyik játékunkhoz. Hát… hűha! Sőt, húdehűha! A weboldal is elég látványos már, a programozó fiú is rajta felejtette a szemét! Pedig annyi bajunk van, hogy én a helyében már belerúgtam volna kettőt. Kora délután kezdek kifelé araszolni a munkából, mert az iskolázással újabb teher szakad a nyakunkba. Mivel nagy ívben kerüljük a menzát, olyan ételeket kell előállítanom a hétvége során, ami hordozható, hidegen is élvezhető és kompatibilis a hordozótáskával. Mindegyik végén égetjük a gyertyát. Így szép az élet. Ma kicsit korábban fejezem be a napi krónikát, mert az első iskolai nap némileg felborítja az időbeosztásunkat, de holnap pótolom majd a mulasztást!