Tíz évig tartott, míg Charlie és Lola ideért Magyarországra. Hát elég lassan ballagtak a hősök, de az a lényeg, hogy itt vannak! Nagyon remélem, hogy a Csimota kiadó sikeres lesz itthon ezzel a könyvsorozattal. Angliában nem csupán rajzfilm, de még színházi előadás is készült a szereplők életéből, amelyet nagy sikerrel játszanak Londonban.

Charlie nagyon tipikus angol kisfiú, mondjuk kilencéves, Lola pedig olyan négyéves forma kislány. Az alaphelyzet mindig az, hogy Lolát rábízzák a szülők Charlie-ra, hisz ő már nagyfiú, meg tudja oldani, hogy Lola lefeküdjön vagy megvacsorázzon…

(Hát igen, a szülők jól tudják, hogy olykor a legegyszerűbb dolgokat is lehetetlen elérni a gyerekeknél, mint például a vacsorázás vagy a lefektetés…)

Lola nagyon NEM akar vacsorázni, minden ennivalót utál, de legfőképp a paradicsomot! Meg aztán a répát. A borsóról már nem is beszélve… Charlie fantasztikus cselt eszel ki, amikor Lolával elhiteti, hogy a répa nem répa, hanem „jupiteri ropogtató”, a borsó pedig „zöldibogyó”, ami igazi ritkaság. Magyarán „megeteti” Lolával a vacsorát úgy, hogy végül Lola önszántából nevezi el a paradicsomot holdspriccentőnek, ami így persze mennyei eledellé válik.

A „Nem VAGYOK álmos, és nem akarok LEFEKÜDNI! című könyv poénját nem akarom lelőni, ezért nem is mesélem el a történetet. Az eszközök hasonlóak, mint a paradicsomkönyvnél, én rendkívül jól szórakoztam rajta, ennyit elárulhatok!

Hasonlót a hasonlóval

A téma (és picit a grafikai megjelenítés is) ugyanaz, amit Tony Ross „Kis királylány” figurája végigél. Nála is van egy paradicsomsztori, és a „Nem akarok lefeküdni” című könyve is zseniális. Én egy fokkal originálisabbnak érzem a „Kis királylányt”, mint a Lolát, de ez lehet, hogy csak azért van, mert azt a sorozatot korábban ismertem.

Itthon D. Tóth Kriszta teremtette meg a saját félig angol-félig magyar Loláját. Őt nyilván megihlette az angol példa. „A paracsidomkertészet” című könyvével talán utal is kicsit az angol mintára. A grafikai megoldások is hasonlók, mint Lauren Child könyveiben, de D. Tóth Kriszta önálló hangot keresett és talált az ő saját Lolájának, ezért nem érdemes összehasonlítani az angollal, noha párhuzamokat lehet találni. A „mi Lolánk” megtanulja a világot az anyukájától, és miközben kitágul számára az univerzum, rendkívül jól szórakozik, és még jobban szórakoztat bennünket.

A képek és a szöveg

Lauren Child sok-sok díjat nyert ezzel a könyvsorozattal, és azt hiszem, nem azért csinálta, hogy híres legyen és gazdag, magyarán szívvel és lélekkel készült a könyv. A szerző-illusztrátor a negyvenes évei elején jár, és eléggé hasonlít a figuráira: Ugyanolyan formájú az arca, mint Lolának, vagy akár Harisnyás Pippinek, akit szintén hasonlóan karakteres arccal rajzolt meg. A technikája meggyőző, keveri a kollázst a fotómontázzsal, a színes ceruzás szabadkézi rajzzal, de a végén segítségül hívja a számítógépet is. Sok apró poént rejt el az oldalakon, nagyon szerethető és követhető az a képi és szövegvilág, amit felépített.

A fordítás Szabó T. Anna munkája. Gördülékeny, szellemes, jó stílusú szöveget olvashatunk. A szövegből világosan kiderül, hogy Szabó T. Anna nem csupán nagyszerű költő és műfordító, de gyakorló anyuka is.

A könyvtárgy maga mintha egy árnyalattal testesebb lenne a kelleténél, néha úgy érzem, kicsit túl szellősek az oldalak a mérethez képest. A könyv fölé hajló gyerekek orrába rendszeresen beleakadt lapozás közben a papír, de ez legyen a legnagyobb bajunk! Éljen Lola, éljen Charlie! És éljen a paradicsom! Akarom mondani: holdspriccentő!

Lauren Child: Sohadesoha NEM eszem paradicsomot
Nem VAGYOK álmos, és nem akarok LEFEKÜDNI!
Csimota kiadó, Fordította: Szabó T. Anna. 2200 Ft/db

Both Gabi