A zuglói Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatika Szakközépiskola diákjai ebben a tanévben útjára indították a helyi iskolaújságot., a Petrik Lapot.
Mind a pedagógusok, mind a diákok, valamint az újság mentora, Székely Sára arra törekszenek, hogy minél színvonalasabb, korszerűbb, minél többeket érdeklő, az iskola tanárait és diákjait a lehető legtöbb dimenzióból megmutató fórumot teremtsenek.
Február 26-án az újság szerkesztői számára rendezett tréningnapon a Csodaceruza újság szerkesztőjeként segíthettem a diákok munkáját, a végén pedig projektfeladatként készítettünk egy közös lapszámot.
Íme a programról készült beszámoló Székely Sárától:
Amikor rajzolni kezd a Csodaceruza !
Egy ókori indiai bölcsesség szerint, ha az ember életében elültet egy fát, felnevel egy gyermeket vagy megír egy könyvet, már nem élt hiába. No de mit is jelent ez? Azt, hogy ha valaki egy könyv írójához hasonló munkát végez, például egy folyóiratot szerkeszt, mely segítségével oktatja, „csiszolgatja” a felnövő generációt, az egy nagyon-nagyon tiszteletre méltó ember!
Esős volt az idő odakint, de bent, mintha a napsugár simogatta volna az arcunkat, amint érdeklődéssel hallgattuk Wittmann Ildikó előadását, melyben mesélt a Csodaceruza folyóiratról. El sem tudtuk képzelni mennyi munka áll egy ilyen folyóirat készítésének hátterében, azt meg főleg nem, hogy ezt a sok munkát hogyan végezheti mindössze két ember. Ők azok, akik fáradhatatlanul minden nap azon dolgoznak, hogy azok az apró emberek, akit a jövő generációjának nevezünk, ugyanolyan meséket és verseket olvashasson, tanulhasson, és ugyanolyan élvezetes feladatokat csinálhassanak, mint mi, amikor gyermekek voltunk. Ők azok, akik „harcolnak” azért, hogy a most felnövő generációnak ne a tévé, számítógép és okos telefon határozza meg a gyerekkorát, hanem azok a varázslatos esték, melyre talán sokan emlékszünk gyermekkorunkból. Hiszen ki ne élvezte volna, amikor a szülei betakargatták, majd mielőtt jó éjt puszit nyomtak volna a fejére, olvastak egy esti mesét, mely egy csodálatos világba repített minket.
Valljuk be a mai világban nagyon ritka az ilyen fajta kezdeményezés. Amikor én voltam óvodás a Csiga-Biga magazin volt az elválaszthatatlan társam. Sosem felejtem el a frissen nyomtatott újság illatát, amit most, annyi év után újra érezhettem, amikor kezembe fogtam a gyermekeknek készült Csodaceruza folyóiratot.
Wittman Ildikó, a Petrik Lajos Szakközépiskola iskolaújság szerkesztőségének ülésén volt vendégelőadó, ezen az esős délutánon. Miután kifaggattuk a munkája minden részéről, élvezettel kezdtünk bele a feladatba, amivel készült számunkra. Bevallom én felnőtt fejjel is nagyon élveztem azt a segítőkészséget és kedvességet, mellyel Ildikó segítette a munkánkat. Minden negatív érzület nélkül mondhatjuk, hogy Ildikón látszik az, hogy gyermekekkel foglalkozik. Az anyai gondoskodás, mellyel ő és az iskolában tanító testvére, és az iskola közösségi vezetője vettek körbe minket, tiszteletre méltó volt. Miközben azon dolgoztunk, hogy megírjunk és megszerkesszünk egy papír formátumú iskolaújságot, ők amellett, hogy gondoskodtak arról, hogy legyen mit ennünk és innunk, hasznos tanácsokkal és segítséggel láttak el minket. Bár ezt a feladatot elsősorban gyermekek kreativitásának fejlesztésére használják, nekünk valóságos csapatépítés és tehetségkutató volt. Kiderült, ki miben ügyes és miben még ügyesebb. Úgy dolgoztunk a második emeleti tárgyalóban, mintha Csodaország polgármesteri hivatalában szorgoskodtunk volna. A Csodaceruza körénk rajzolta Csodaországot, három Tündérkeresztanyjával és minden finomságával együtt.
Szeretném megköszönni a Csodaceruza minden dolgozójának, hogy egy vidám napot tölthettünk a szerkesztővel Wittmann Ildikóval, hogy újra találkozhattunk gyermekkorunk csodálatos verseivel, és meséivel a folyóirat lapjain, és hogy egy példányt meg is tarthattam, melyet jól meg fogok őrizni.
Bátran ajánlom minden szülőnek, leendő szülőnek, felnőttnek, gyermeknek, egyszóval 0-100ig mindenkinek, aki szeret nosztalgiázni, találós kérdésekre válaszolni, játékos feladatot megoldani vagy csak egyszerűen szeretne néhány vidám pillanatot szerezni a családnak, hogy látogasson el a www.csodaceruza.hu oldalra, és hogy az élményt még erősebbé tegye, bátran fizessen elő a Csodaceruza folyóiratra, és a kezébe véve lássa, hogy mi történik, amikor rajzolni kezd a Csodaceruza.
Soraimat Carl Wiliam Buehner szavaival zárom, melyet ugyan a gyermekekről mondott, de ránk, felnőtt gyermekekre is ugyanúgy igaz:
„Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.”
