krisztianFBportreSzántói Krisztiánt nem kell bemutatni a Csodaceruza olvasóinak: duplaoldalas színezői az egyik legnépszerűbb rovatnak számítanak a lapban. Rajzai sokaknak ismerősek lehetnek a könyvespolcról is, hiszen az elmúlt években számos kötetet illusztrált, 2011-ben pedig Az Év Illusztrátora elismerést is elnyerte.  Sohasem a könnyebbik utat választja, akár rajzolásról, akár egy interjú kérdéseinek megválaszolásáról van szó.  Őszinteség és színes ceruzák, háttérben pedig a sümegi táj – Szántói Krisztián illusztrátorral beszélgettünk.

A Csodaceruza gyerekszámainak mindegyikében szerepelnek rajzaid. Miért fontos számodra, hogy gyerekeknek készíts illusztrációkat?

Nem szoktam arra gondolni, hogy amit csinálok egy gyerek nézi majd, tetszik -e neki. Azoknak az álláspontján vagyok, akik szerint egy gyereknek nem kell gügyögni, ha jó valami, ötletes, friss, fantáziadús, játékos, egyedi, igényes,  akkor életkortól függetlenül lesz akinek remélhetőleg tetszeni fog. Jó érzés, ha pozitív visszajelzést kapok, de nem akarok populáris stílusra törekedni, más kérdés, hogy sokszor egzisztenciális félelemből próbáltam a sugallt vagy kinyilvánított elvárásoknak megfelelni, ami így visszanézve az elmúlt 15 évnyi vegyes anyagra, nem túl szerencsés. Átéléssel, egyszerűen, ösztönösen, stressz nélkül rajzolni, egy tucat színes ceruzával és akvarellkészlettel az asztalon… még mindig abból sül ki a legjobb dolog. Szóval nem gondolok senkire, amikor rajzolok, az irodalmi anyagra koncentrálok.

Nem csak gyerekújságba illusztrálsz, hanem korábban sokat dolgoztál felnőtteknek szóló kiadványokba is. Milyen érzés felnőtteknek rajzolni, mennyiben más? Szerinted mit tesz hozzá egy felnőtteknek szóló kiadványhoz a képi megjelenítés?  

A felnőtteknek szóló folyóiratok illusztrációs megbízásai sajnos megszűntek. Fotóval színesíteni a lapot, külföldi képügynökségek anyagából vásárolni bizonyára olcsóbb és egyszerűbb megoldás, mint hazai illusztrátorokkal „bajlódni”, sőt a számítógépes szoftverekre specializálódott tördelő, dizájner gyorsabban megold egy infografikát, mint egy hagyományos technikákhoz szokott illusztrátor.

Főleg pénzügyi, gazdasági cikkekhez kértek illusztrációt, sokszor alig értettem a szöveg tartalmát, speciális szakmai nyelvezetét. A száraz tartalomtól muszáj volt pár lépést hátrálni, kitalálni saját vizuális nyelvezetemben ábrázolható geget. Volt sok sírás-rívás, fejfájás, éjszakázás. Sokszor a „gondolkodom rajta, alszom egyet és majd beugrik valami” módszer segített. Hálás köszönet a tudatalattimnak!

Mit tud az illusztráció egy felnőtteknek szóló magazinban? Egyedi karaktert adhat a lapnak, a száraz témák között megpihenhet az elme, felkeltheti a cikk iránt az érdeklődést, értelmezhetőbbé teheti a cikk tartalmát.

Te hogyan emlékszel vissza, milyen hatással voltak rád gyerekkorodban a könyvek?  

Gyerekkoromban sokkal hosszabbak voltak az esték és nem volt ennyi ketyere… Kényszeresen vonzódom a könyvekhez, inkább könyvre költök, mint bármi másra, még akkor is, ha vészesen kevés a pénzem és már régóta nincs is helyem eltenni őket. A sok könyv jelenléte biztonságot nyújt. Itthon azért, mert nincs minden információ az ember fejében, a könyvtárak sajnos egyre szegényesebbek. Fotók, rajzok, festmények, kalandok, mesék, mások gondolatai, nyomdaszag vagy éppen ódon könyvek illata, sokszor nem is tudtam mással túlélni a valóságot. Másnál azért jó látni könyveket, mert akinél sok könyv van, attól talán nem kell félni. Nézd meg mások polcait és megtudod kik lehetnek…

Sokféle technikát alkalmazol. Van olyan, ami a kedvenced, vagy ezt a munka határozza meg?   

Alapvetően a közvetlen, intuitív, ösztönös megoldásokat kedvelem. Ehhez jó eszköz a színes ceruza, akvarell, tus, fém- és nádtoll, esetleg némi számítógépes utómunka. Nem tudok digitalizáló táblán rajzolni, papír kell. A napokon át készülő festményen pedig nehéz a frissességet, spontaneitást megtartani, de próbálkozom. Régebben kimentem a szabadba festeni, sokat lehet belőle tanulni. Az irodalmi művek témája, atmoszférája, a korszak amiben játszódik szerintem mind megkívánja, sugallja a megfelelő stílust, technikát, amiből érdemes kiindulni.

Hogyan készülsz fel egy-egy feladatra? Hogyan inspirálódsz, főleg, ha kevés idő van rá?   

Hazai pályán nagy gond a rövid határidő. Az alkotás nem lóverseny, pláne ha művészi igényességről van szó, de mit tehetnék? Többször elolvasom a kapott szöveget, ha kell, jegyzetelek, kiválasztom a jól ábrázolható, a történet szempontjából lényeges, fordulatos részeket. Képanyagot gyűjtök, megnézem mások hasonló anyaghoz készült illusztrációit. Nem szoktam felvázolni előre az összes illusztrációt. Sajnos, ha nincs idő, akkor az lesz, ami elsőre összejön és haladok tovább. De ez kinek jó így? Nem értem. Se a közönségnek, se a kiadónak, sőt egy másik szakmabelinek se jó magyarázkodni a színvonalt illetően, ámokfutásban összehozott illusztrációkat megmutatni.

2011-ben az Év Illusztrátora lettél a Betyárvilág című kötet illusztrálásáért. Mit jelentett számodra ez a munka? Milyen munkamódszerrel dolgoztál? Mit jelentett számodra ez az elismerés?   

Betyárvilág? Tetszett a téma! Csúszott a végleges kézirat, így volt időm vázlatozni, kísérletezni, illetve egyeztetni a rajzokkal kapcsolatban a Móra kiadóval. Persze aztán sietni kellett. Elejétől fogva a népművészetünkből, pásztorfaragásokból akartam kiindulni. Rengetegen merítettek ebből más grafikusok is, de igyekeztem a saját utam megtalálni. Nádtollal rajzoltam, a tusrajzot beszkenneltem, és gépen néhány színnel kitöltöttem a formákat.

Mit jelent mára a könyvért kapott díj? Jiri Menzel: Hóvirágünnep c. filmje jut eszembe, ahol kiskerttulajdonosok önérzetes „művésze” felemlegette, hogy bezzeg ő illusztrálta az ABC-s könyvet, amiből a gyerekek tanulnak. A film nagyszerű, aki látta, érteni fogja mire gondolok.

Melyek azok a könyvek, amelyek nagyon tetszettek neked az utóbbi időben?   

Már több, mint négy éve egzisztenciális okokból vidéken élek. Vidéki könyvesboltokban sajnos nem nagyon látszik a Csodaceruza lap és más kiadók kultúrmissziója az igényes gyermekkönyvekért, új könyvekből is csak egy-két példány akad, de leginkább a bóvliból lehet válogatni. Viszont Budapesten járva az az érzésem, soha ennyi képeskönyv nem volt még. Ilyenkor kérdezem magamban, rám miért nincs szükség? Nem tudom mi jelent meg mostanában. Legutóbb József Attila: Csoszogi az öreg suszter c. könyvet vettem meg, melyet Békés Rozi illusztrált, kifejezetten a rajzok miatt, mert jó. Neten, külföldről rendeltem meg Arthur Rackham, Kay Nielsen és W. Heath Robinson albumait. Nagyszerűek!

Min dolgozol most? Mit láthatunk tőled legközelebb?  

2014-ben főleg az Isten rabjai c. regény illusztrálásával foglalkoztam, a végeredmény megtekinthető a blogomon. Az NKA, Gárdonyi Géza illusztrációs pályázatán nyertem rá támogatást. Még nem tudom mi a véleménye róla a szakmabelieknek és mi lesz a további sorsa ezeknek a rajzoknak.

Panaszkodni nem akarok. Dekoráltam sok kavicsot, „kavicsképeket” is csináltam, legutóbb próbáltam újrahasznosítani a wcgurigákat. Neten ezek mind-mind megtekinthetők. Szeretek erdőn, mezőn fotózni, ez a hobbim. „Mély erdők ölén álmodtam én”.

Szántói Krisztián képei megtekinthetőek blogján: http://napvege.blogspot.hu/

 

FBKrisztian1
Kavicskép
KrisztianFBgurigao
Gurigafejek

 

 

FBKrisztian2
Kavicsfej
826613_5
A Betyárvilág című könyv borítója

 

FBKrisztian3
Piroska és a farkas
FBKrisztian4
Illusztráció a Roham magazinból
FBKrisztian6
Kavicsfejek
FBKrisztian7
Kavicskép
FBKrisztian8
Kavicskép, részlet
szekszardi_kilatas
Szekszárdi kilátás