Tamás Zsuzsa író, szerkesztő, kritikus, költő. Tanárként is fontosnak tartotta, hogy a gyermekekkel megismertesse a gyermek- és ifjúsági irodalom legjavát. A Macskakirálylány című mesekönyve idén elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat, a könyv a Naphegy kiadó gondozásában jelent meg. A Csodaceruzában is jelentek meg kritikái, a gyerekeknek szóló számok egyikében pedig nemrég olvashattuk a szurikáták életéről szóló versét.
Mi jut eszedbe erről a szóról: gyerekújság?
Először is a gyerekkorom. Hogy anyukámtól megkapom az aktuális Dörmögő Dömötört, a gyerekújságot. A formátuma, a cím színes, mackófejet is formázó betűi… egy hangulat. Másodszor a felelősség. Ahogyan próbálok az újságárusnál jó lapot választani a kislányomnak, és kénytelen vagyok kompromisszumot kötni önmagammal: hogy viszonylag értelmes feladatokért cserébe elviselek egy látványvilágot, néhány kínrímekből álló rigmust, amely verses mesének álcázza magát… És akkor még jól jártam, mert nem vittem haza egy komplett kifordult értékrendet: a választott újság nem buzdítja shoppingolásra a kislányomat, nem plántál belé hamis ideákat a nőiességgel kapcsolatban, „csak” egy kicsit negédesebb, mint ami nekem igazán tetszene. És persze eszembe jut a Csodaceruza is. Kis csalódással, hogy gyerekújsággá változott: igazi kuriózum volt éveken keresztül, hogy megpróbált felnőttekhez beszélni gyerekirodalomról – fáj a szívem, hogy ezt a törekvését fel kellett adnia. Közvetve azonban mégis szól a szülőkhöz is: minden egyes oldalával azt üzeni, hogy lehet szépirodalmat és a vizualitás terén is valódi értéket adni a gyerekek kezébe szórakoz(tat)ásképp.
Milyen gyerekkori emlékeid vannak a gyerekújságokról?
Ahogyan az első válaszomban is említettem, elsősorban egy hangulat maradt meg: elmerülni egy újság nézegetésében, lapozgatásában varázslatos volt, és külön szerettem, ha kivágós, ragasztgatós, jancsiszöges feladatot is találtunk. Ha szépen megcsináltuk – persze szülői segítséggel –, akkor már csak azt sajnáltam kicsit, hogy nincs kinek megmutatni, elbüszkélkedni vele. Kicsit nagyobb fejjel Süni magazint is szívesen olvastam, de az igazi terepem mindig is az irodalom és a kreativitás volt.
Miért ajánlod a Csodaceruzát a gyerekeknek?
Hogy számukra is megmaradjon egy hangulat a gyerekkorból; versek, mesék, illusztrációk, anyuval együtt olvasások, tesóval együtt rejtvényfejtések…