Kádár Annamária jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségén tanít, az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon. Hiszi, hogy a fejlődés igazi mozgatórugója a komfortzóna elhagyása, hogy a legfontosabb személyes érték a hitelesség, a legmélyebb erőforrás a játékosság és a mese, valamint hogy igazi teljesítmény a csapatmunka által érhető el. Ebben próbál segíteni azoknak, akikkel munkája során kapcsolatba kerül. Könyveket is ír, nemrég jelent meg Mesepszichológia 2. címmel új könyve.
Mi jut eszedbe erről a szóról: gyerekújság?
A Haza Sólymai, a Napsugár, a Dörmögő Dömötör, a Hahota és a Pif. Szenvedélyesen olvastam, gyűjtöttem mindeniket.
Milyen gyerekkori emlékeid vannak a gyerekújságokról?
A Napsugarat nagyon szerettem, ünnepnap volt az osztályban, amikor a tanítónéni kiosztotta az új lapszámot, amit mindenki megrendelt. Először mindig intenzíven beleszagoltam a lapjaiba, ma is fel tudom idézni az illatát. Alig vártam, hogy hazamenjek és elolvassam, majd sokszor újraolvassam, amíg megjelenik az új lapszám. A Dörmögő Dömötörből a fejtörőkre, a különböző feladatokra emlékszem. A Pifet Franciaországban élő rokonaink küldték, arra nagyon büszke voltam, mert mindenki tőlem kölcsönözte. Arra is emlékszem, hogy a képek alapján próbáltuk megfejteni miről is lehet szó. Rongyosra „olvastuk”.
Miért ajánlod a Csodaceruzát a gyerekeknek?
A Csodaceruza nemcsak a gyermekeknek, hanem a bennünk élő, spontán, viháncoló, kreatív belső gyermeknek, a „csodagyermekünknek” is szól, ami egyik legfontosabb erőforrásunk. Felnőttként is gyerekek lehetünk, miközben olvassuk. Van benne mese, csoda, varázslat, gyönyörű látvánnyal fűszerezve. Nekem azt az alapérzést adja, amiről Kosztolányi ír a Lánc, lánc, eszterlánc… című versében: „Hagyjatok szaladni még, / Tündérekbe hinni./ Fehér csészéből szeliden / Fehér tejet inni.”
Az újság megrendelhető a www.csodaceruza.hu oldalon!
Nézd meg galériánkat, melyben még több alkotó ajánlja a Csodaceruzát!