Él egy kis pej csikó, Borbála.
Vagány srác lányosra formálva.Gombócot eszegettáplálja eszedet.Nőj fel és járjál majd lóbálba.(Rigó Bélától szeretettel Barna Borbálának)
Nagyon tetszettek a Csodaceruzában olvasott limerickek, ezért arra gondoltam, hogy elküldöm az öt, rám jellemző mondatot, sőt, még egy fényképet is magamról – hátha szerencsém lesz és rólam is születik egy vers. Mivel én még csak öt éves vagyok, ezért édesapám írja ezt a levelet, én csak diktálom.
Barna Borbálának hívnak és
– nagyon szeretem az állatokat, főképp a lovakat, a legnagyobb vágyam, hogy egyszer legyen egy lovam
– nagyon szeretek nevetni, viccelődni, de azért néha könnyen dühbe is gurulok
– ha tehetném, nyáron mindig a strandon lennék, mert imádok fürdeni, most tanulok úszni
– szeretek jókat enni, kedvenc ételem a bableves és a húsgombóc paradicsomszósszal, meg a húsleves és a sajtos tészta, meg még sok más
– imádok fára mászni, pedig nem is vagyok fiú