Csodaceruza

Astrid Lindgren

Astrid Lindgren nemcsak író volt, hanem csaknem 25 éven át szerkesztőként dolgozott a Rabén & Sjögren Kiadóban. Ily módon nagymértékben meghatározta, hogy milyen gyerekkönyvek jelenjenek meg. Minden levélre válaszolt, és tanácsokkal látta el a kezdő írókat. Többen közülük, akik még gyerekként küldtek be kéziratokat, később ismert gyerekíróvá váltak. Astrid heti 150 levelet kapott a világ minden tájáról a gyerekektől, akik rajongtak a könyveiért, és egy levelet sem hagyott megválaszolatlanul.
A végén már titkárnőt is kellett alkalmaznia.

Olvasni jó!

A kezdeti nehézségeken lányomat leginkább a történet iránti érdeklődés segítette át. Az Olvasólétra izgalmas, modern iskolai sztorikat dolgoz fel, humorban viszont a Passage Kiadó – Csupa igaz történet sorozata bizonyult verhetetlennek. Az utóbbiban szereplő négygyerekes család hétköznapjai minden epizódban abszurdba fordulnak.

Erdős Virág: Dal az álomról

Erdős Virág versei tulajdonképpen egy olyan bábelőadáshoz készültek, amely Vadkan Dönci és Cirmos Liza kalandjait mutatta be a gyerekeknek, a címe pedig: Hoppá-hoppá! Mi csak beletorkoskodtunk a bábszínházi kosárba, és (hoppá, hoppá!) benne találtuk ezeket a dalokat. És (hoppá, hoppá!) rájöttünk, nem kellenek hozzá szereplők, nem kell a színpad, a díszlet, a zene, a fény, a sminkmester, ezek az énekek egész egyszerűen bennünk is megszólalnak.

(M)ilyenek a finnek?

Azt, hogy milyenek a svédek, pontosabban a svéd gyerekirodalom, legalább sejteni véljük. Ha máshonnan nem, akkor Selma Lagerlöf, Astrid Lindgren klasszikusaiból, a „svéd gyerekversekből”, az éppen klasszicizálódó Sven Nordqvist, vagy Pernilla Stalfelt provokatív munkáiból. Úgy látjuk innen, a svéd gyerekirodalom mindenekelőtt gyerekperspektívájú és gyerekbarát (nem fél játszani és viccesnek lenni), nagyon nyitott (esetenként tabudöntögető), és nagyon liberális.